Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Matuska Márton: Az újvidéki római katolikus egyházi jegyzőkönyvek utalásai a lakosság nemzetiségi megoszlására (1888-tól 1944-ig)

Érdújhelyi szerint „a magyarok Újvidék helyén mindjárt a honfoglalás alkalmával megtelepedtek s párszázaddal később, erősen volt itt képviselve magyar elem”7. Tehát nem azt állítja, hogy kizárólag magyarok éltek volna itt, hanem, hogy az itt lévő népek között nem voltak ismeretlenek a magyarokon kívül mások is. Elsősorban szlávok, de ezek a századok folyamán a magyarok közé beolvadtak. Az újvidéki plébánia híveinek a nemzetiségi tarkasága a XVIII. és a XIX. században mindig is tapasztalható. A plébánia alapításának esztendejében, és az ezt követő évtize­dekben domináns többségben voltak a német anyanyelvű hívek, a XIX. században azon­ban fokozatosan a magyarok kerültek túlsúlyba.8 Vizsgálódásunk időszaka az 1888-as esztendőnél kezdődik. Ennek alapjául az 1888-1889-es esztendő Egyházközségi jegyzőkönyv című kéziratos könyv szolgál s a továbbiakban a későbbi, kisebb kihagyásoktól eltekintve rendszeresen vezetett jegyzőkönyvek. Összesen nyolc kötet. Az egyházközségi testület két-háromhavonta tartott ülést, egy-egy alkalommal akár tíz-tizenöt napirendi pontot kellett megtárgyalni, aminek a jegyzőkönyvi rögzítése magyar nyelven is és németül is igénybe vett tíz-tizenöt, vagy akár húsz oldalt is. Időben is nagy munkának számított, nem beszélve a hozzáértésről. Anélkül, hogy belebocsát­koznánk a nyelvelemzésbe, annyit mégis le kell szögezni, hogy a jegyzőkönyvet nem fordították németre, hanem a magyar feljegyzés után németül fogalmazta a mindenkori jegyzőkönyvvezető, aki lehetett a testület jegyzője vagy titkára, ritkán alkalmi meg­bízottja. Ebben az időben az volt a gyakorlat, hogy az egyházközség ülésének a jegyző­könyvét előbb teljes egészében jegyzőkönyvezték magyarul, majd mindezt majdnem teljes egészében megismételték németül. Horvát nyelvű feljegyzés nincs. Jellegzetesség­ként megjegyezhető, hogy a képviselőtestület tagjainak a neve alapján alig lehet követ­keztetni a nemzetiségükre. Elsőként példa gyanánt megemlíthető az apátplébános, Kopper György, aki 1886-tól 1904-ben bekövetkezett haláláig volt a város rendkívüli tekintéllyel és megbecsüléssel övezett plébánosa. Családneve alapján ítélve német is le­hetett, az újvidéki Futaki úti temetőben található síremlékén azonban szintén Görgyként szerepel. Az is jellemző azonban, hogy kevés kivételtől eltekintve a magyar jegyző- könyvi részben minden keresztnév magyarul, a németben pedig németül szerepel. A mai újvidéki nagytemplom építtetője, Molnár György e gyakorlat alól éppen úgy nem kivé­csapatok 1944-es októberi megérkezése után, a háborús bűnösök felelősségre vonásának hirdetett eljárás torzult ártatlan magyar polgári tömegek irtásává a fegyveres erők irányítása mellett. 7 Érdújhelyi Menyhért 1990. 8 Nincs adat, milyen volt a lakosság nemzetiségi struktúrája a plébánia alakuló évében. Számszerű adat nincsen a szabad királyi városi rang elnyerése évéből, 1748-ból sem, ám köztudott, hogy Belgrad 1739-es feladásakor az ortodox és a római katolikus hívek tömegei hagyták el azt. Nagy részük Újvidékre menekült. Ez utóbbiak zöme német iparos és kereskedő volt, akiket Bécs korábban módszeresen irányí­tott Belgrádba. A plébánián egy kéziratos könyv (Data statistica parochiae Növi Sad) az alábbi adatokat tartalmazza a város lakosságának 1929-es nemzetiségi megoszlásáról: szerbek: 27 626, horvátok: 3086, szlovénok: 1001, szlovákok: 1918, ruszinok (kisoroszok): 997, bolgárok: 243, csehek: 305 lengyelek: 273, magyarok: 10932, németek: 6566, románok: 643, olaszok: 42, franciák: 18, spanyolok: 6, angolok: 7, törökök: 101, egyéb nemzetiségűek: 1934. A vallási megoszlás: római katolikus: 18696, görögkatolikus: 678, görögkeleti: 27 546, evangélikus: 3516, református: 2348, zsidó: 2895, mohamedán: 506, baptista: 26, nazarénus: 58, egyéb: 61. A magyarok zöme katolikus volt, kisebbik részük református, esetleg evangélikus. A reformátusok szinte mind magyarok voltak. A németek többsége katolikus, kisebbik része evangélikus, de ők alkották az evangélikusok zömét. A felsorolás sorrendje az eredeti feljegyzés szerint. A kimutatás akkor készült, amikor az egyházi könyvekben sem merték Újvidéknek nevezni a várost. 78

Next

/
Thumbnails
Contents