Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Matuska Márton: Az újvidéki római katolikus egyházi jegyzőkönyvek utalásai a lakosság nemzetiségi megoszlására (1888-tól 1944-ig)
tel, mint a hitközség más tagja. A szláv-horvát hangzású nevek között egyetlen egy sincs, amelyiket a horvát helyesírás szerint rögzítettek volna, hanem általában némete- sen: Jankovich, Kameniczky, Czoczek, Paulitz stb. Ritkán írták magyarosan: Szláma, Szlávy, Cseszák stb. A jelzett időszak első két évében a jegyzőkönyvet Gálowich Szilárd vezette, aki azonban a saját keresztnevét hol e jelzett módon írta alá mindkét jegyzőkönyvi résznél, hol pedig, a németben ettől eltérően mint Constantin. Valószínű, hogy a jegyzőkönyv utólagos tisztázásával járó megterhelés lehet az oka annak, hogy a könyvek lapjai sok helyen üresen maradtak: sem magyar, sem német nyelven nincs csak említve sem, hogy a testület ülésezett, pedig nyilván tartott ülést. Néhány esetben a magyar szövegrész - amely kivétel nélkül mindig elsőként íródott - elkészült, a németet pedig csak elkezdték írni. Vagy esetleg el sem kezdték. Ilyen esetben egymás után több ülés feljegyzése teljesen elmaradt. Örökös hátralékban maradt a munkával megbízott személy, mint például 1890. január 26-a után, amikor megtartották az évi tisztújítást, ennek magyar részét leírták, ám a németet el sem kezdték, s ezután egész esztendőben egyetlen ülést sem rögzítettek, noha a későbbiek szövegéből kétségtelenül megállapítható, hogy üléseket tartottak. Ekkortól azonban több ülést csak magyarul rögzítenek jegyzőkönyvileg, majd az év augusztus 31-én tartottat ismét írják németül is. A jegyzőkönyv formája azonban ekkortól annyiban változik a korábbi gyakorlathoz viszonyítva, hogy nem a teljes ülés menetét ismétlik meg németül, hanem minden tárgyalt napirendi pont vitáját, majd az azt követő határozatot írják egymás után előbb magyarul, majd németül. A jegyzőkönyvből nem derül ki, mi az oka a német feljegyzés elmaradásának illetve újbóli írásának. Pedig még a jegyzőkönyvvezető sem változik, ugyanaz a németes nevű személy, de mindkét részt azonos módon - németes vezeték és magyaros keresztnévvel - Wachtl Istvánként írja alá. A jegyzőkönyv vezetésének ez a módja akkor sem változik, amikor a munkát Kovács János képviselő-jegyző veszi át. A megtárgyalt témák szokványosán történő lezárása is azonos minkét jegyzőkönyv- vezetőnél: Elfogadtatik, Wird angenommen stb. A jegyzőkönyvek soha nem rögzítik két nyelven az egyházközségi testület legfontosabb eseményét, a tisztújítást. Ezzel szemben mindig két nyelven vezetik az évi elszámolást, ami a tisztújításnál sokkalta bonyolultabb, mert sokkal többféle megjegyzést, tételt, megnevezést kell rögzíteni. Ezt aprólékosan, minden tételt mindkét nyelven megnevezve leírnak: Bevétel - Einnahme, ócska anyag eladásából - Altes Material, Iskola - Schule stb. Természetesen vannak hosszabb záradékok is. Ezt a munkamódszert következetesen alkalmazzák az 1899. november 13-án tartott összejövetelig, amikor elmarad a német jegyzőkönyvezés. Ennek okára semmi sem utal, hacsak az nem, hogy már az előző alkalommal vezetetthez illesztett meglehetősen terjedelmes függelék is csak magyar nyelven készült el. Az egy hónap múlva tartott összejövetelük azonban ismét a régi módon, vagyis mindkét nyelven jegyzőkönyveződik. Arra sincs magyarázat, miért tértek vissza rá. Esetenként a német el-el marad ezután is. Például az 1902. augusztus 24-i ülés jegyzőkönyve. Sorozatos csapás éri a katolikus közösséget nem sokkal ezután. 1904. november 16-án leég az új, alig nyolc éve felavatott templom teteje. Ebbe belebetegszik az építtető Kopper György apátplébános, úgyannyira, hogy a jegyzőkönyveket, amelyeket ezekről az eseményekről a testületi ülésen felvettek, még nem is rendezhették, amikor újabb rendkívüli ülésen bejelentik, hogy a plébános 20-án meghal. Csak magyarul vezetik 79
