Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kövecses Varga Etelka: A Duna-Tisza közét érintő népmozgások a XX. század közepén (Egy közösség példáján)
pusztult. Mostani temploma 1781-ben épült. Ide tartoznak Anyala, Csalavár, Csörgő, Hamusad, Leveles és Óguta puszták.1 Az itt leírtaknak megfelelően vegyes származású lakosságot mutat a kitelepítettek névsorát is megörökítő kis falumonográfia, amely 1997-ben jelent meg a naszvadi születésű Dobosi József tollából: Asztalos, Brúszel, Czuczor, Csontos, Díbusz, Fekete, Haris, Gonda, Hengerits, Jakubács, Kuczman, Ledneczki, Maráz, Nemes, Parma, Tóth, Szűcs stb.1 2 A község gazdái az 1930-as években paradicsom és saláta termesztésére specializálódtak, ezt termelték nagyban és vitték az érsekújvári piacra. A földdel nem rendelkező, vagy kisföldű parasztemberek az Érsekújvár környéki uradalmakban vállaltak munkát, elsősorban részesaratást (Óguta, Jánosmajor, Csalavár) és egyéb bérmunkát. Emellett háziiparból, sustyaszatyrok (kukoricalevélből készült szatyrok) készítéséből jutattak pénzhez, amelyet egy helybeli felvásárlónak adtak el. A falu lakosságából a legszegényebb népréteget Csehországba. A gazdacsaládokat 1946—47-ben telepítették ki Magyarországra. Házukba magyarországi falvakból érkező szlovák lakosokat telepítettek, őket pedig olyan üresen álló sváb házakba költöztették, amelyeknek lakóit kitelepítették, ill. akik a kitelepítés elől egyelőre elbujdostak valamelyik környező községbe. A szegényebb, kisebb földű parasztembereket, béreseket, cselédeket később telepítették át Magyarországra, 1947-48-ban, s ez már a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény keretében történt. (A megállapodás 1947. május 24-én született.) A Brúszel család új lakhelye Császártöltés lett, amelynek jellemzéséhez szintén a Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat megfelelő kötetét idézem: Császártöltés a telecskai halmok végső nyúlványainál fekvő nagyközség, 473 házzal és 2664 r. kath. vallású magyar és németajkú lakossal. Postája helyben van, távírója Hajós és vasúti állomása Keczel. Egyike azoknak a helységeknek, melyek a XVIII. században keletkeztek. A hagyomány azt tartja róla, hogy I. Lipót király uralkodása alatt (talán inkább Mária Terézia királynő alatt) keletkezett, midőn a császár utazása alkalmával az Örjeg mocsarain áttöltést emeltek, melynek készítéséhez Mecklenburgból hoztak ahhoz értő munkásokat, a kik azután itt maradtak, s a töltésről nevezték el telepüket Császártöltésnek. A hagyománynak van némi alapja, mert az itt letelepedett németek csakugyan mecklenburgi származásúak. A község keletkezésének idejét azonban Mária Terézia királynő uralkodása idejére kell helyeznünk, mert Bél Mátyás 1737-ben megjelent művében még nem emlékezik meg róla. A plébánia a XVIII. század közepén keletkezett, az anyakönyvek 1763-ban veszik kezdetüket. A rám kath. templom 1782-ben épült. Az úrbéri rendezés alkalmával (1770) 44 4/}2 jobbágy telket vettek itt fel. 1832-ig a kalocsai érsek volt a helység földesura, ez évben azonban a kalocsai káptalan birtokába ment át, mely most is a helység legnagyobb birtokosa. Hozzátartozik Csala és Polgárdi puszta. Az előbbinek a kalocsai káptalan, az utóbbinak Mérey Móricz volt 1848 előtt a földesura. A község lakosai kaszinót tartanak fenn.3 Brúszel Lajos, aki ma a Tát-Újtelep, Ságvári Endre u. 17-19-ben lakik, özvegy édesanyjával és három testvérével lett ide telepítve. Kitelepítésük előtt egy-két héttel már hallották Naszvadon, hogy mi fog történni, mint mondta, „híre ment” a dolognak, hiszen 1 Szerk.: BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Komárom vármegye. Bp. é. n. 108-109. 2 DOBOSI József: Naszvad, az én falum. Komárom, 1997. 14-17. 3 Szerk.: BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye I. Bp. é. n. 46-47. 70
