Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kövecses Varga Etelka: A Duna-Tisza közét érintő népmozgások a XX. század közepén (Egy közösség példáján)
a tanácselnökön kívül még a hivatalban is mindenki magyar volt. Hamarosan megjelentek a kitelepítő hatósággal a kiskőrösi szlovák családok, s amelyik házat kiszemelték, onnan menni kellett. Az ingóságokat mind a betelepülni szándékozó szlovák család, mind a kitelepítésre kényszerített magyar család felpakolhatta, beleértve az állatállományt is. Vagononként két-két magyar rakodó volt Brúszelék segítsége is. 12 vagon telt meg az ingóságaikkal. Amikor megérkeztek a kiskőrösi vasútállomásra, a szlovák kitelepülőket éppen akkor rakták fel a vonatra. Az elkeseredett emberek majdnem összeverekedtek. Hamarosan azonban megjelent a körösi bíró, hogy lecsillapítsa őket. Másfél óra múlva Bajára, majd onnét a legtöbbjüket Császártöltésre vitték, de kerültek pl. Felsőszentivánra, Miskére, Hajósra, Mátételkére, Nemesnádudvarra is. Császártöltésen a telepesek többnyire azok a magyar családok voltak, akiket Komárom és Esztergom vármegye elcsatolt részéről telepítettek ki - mintegy hét községből -, hogy a hazatelepített szlovákságnak ingatlana legyen. De voltak betelepülők Ókécskéről is, akikkel viszont a betelepített magyar lakosság távolságtartóan viselkedett. Brúszelék 10 évig laktak itt. A helybeli sváb lakosság, bár nem volt barátságtalan, „gyüttmentek”-nek tekintette őket. Kirekesztettségük erősítette összetartásukat. A Brűszel család Naszvadon maradt ingatlana után 28 hold földet kapott, amelyen elsősorban szőlőt termesztettek. A megtermelt szőlőt felvásárlónak adták el. Amikor Császártöltésen megkezdték a termelőszövetkezet szervezését, először adatközlőm, Brúszel Lajos apósa, Balogh Imre jött el Komárom megyébe, Nyergesújfaluba, a Viscosa-gyárba munkát keresni. Hamarosan követte őt veje, Brúszel Lajos is, egyelőre csak egyedül. Munkásszállón laktak. Ez azonban csak átmeneti állapot volt. Hamarosan gyári kölcsönhöz jutottak, amelyen telket vásároltak Tát-Újtelepen. Négy telket vettek egymás mellett a Szép utcában, ahol akkor még csak öt ház állt. Belefogtak az építkezésbe. Felesége szüleivel, tehát Baloghékkal együtt ikerházat építettek, ikertelekkel. Ez az 1960-as évek elején már állt. Három év múlva jött utána az egyik nővére, Szűcs Lajosné Brúszel Mária új férjével és két gyermekével, a már említett Pásztó Jánossal, akivel lakodalomba mentünk Császártöltésre, és lányával, aki már az új férjével volt közös gyermek, Szűcs Arankával. Hat év múlva jött fia, Brúszel Lajos után az édesanyja, lánykori nevén Nemes Lujza, új férjével, Haris Lajossal. (Megjegyzendő, hogy férjük elhunyta után az asszonyok szintén naszvadi származású férfihez mentek feleségül.) Itt mutatnám be röviden új lakhelyüket. Először ismét a vármegyei monográfiát idézem: „Tát dunamenti kisközség, az esztergomi járásban. Házainak száma 194, lakosaié 1082, a kik magyar és németajkúak, vallásra nézve rám. katholikusok. Határa 1725 kát. hold. Első ízben Orbán pápának az esztergomi János lovagrend részére 1187-ben kiadott oklevelében szerepel. Az esztergomi János lovagok birtoka volt, a kiknek itteni rendházuk az esztergomi ház alá volt rendelve. Az 1272 jún. 28-án kelt oklevél szintén az esztergomi lovagokat mondja a helység birtokosainak. A helységre vonatkozó határjáró leveleket István király 1272 aug. 1-én átírta és megerősítette. A középkoron át megmaradt az esztergomi János lovagok birtokában, a kiknek elköltözése után az esztergomi káptalané lett. 1647-ben 6 'A portája volt. 1685. aug. 16 Lotharingiai Károly herczeg fényes győzelmet aratott a törökök felett. Az 1696. évi összeírás az elpusztult falvak közé sorolja. Az 1701. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már iskolamestere is volt. 1732-ben a nagyszombati Szent István királyról nevezett papnevelő intézeté volt. 71
