Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kövecses Varga Etelka: A Duna-Tisza közét érintő népmozgások a XX. század közepén (Egy közösség példáján)
KÖVECSES VARGA ETELKA A DUNA-TISZA KÖZÉT ÉRINTŐ NÉPMOZGÁSOK A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN (Egy közösség példáján) Előadásomban az egykori Komárom vármegyéhez tartozó Naszvad községből kitelepített, majd Komárom megyébe visszatelepült magyar családok életútját szeretném röviden bemutatni. A naszvadi származású családokkal az Esztergom melletti Tát-Újtelep községben találkoztam, amikor 1984-től 1987-ig ott laktam férjemmel a Ságvári Endre utcában, amit a környékbeliek csak Szép utcának neveztek. Rendkívül barátságos légkörben éltünk ott: semmiféle olyan munkát, amelyhez más is hozzáférhet, nem kellett egyedül végezni. Egyik mostani adatközlőm - egykori szomszédom - Brúszel Lajos unokaöccse, Pásztó János elvitt bennünket lakodalomba Császártöltésre, egy Hajós melletti településre. (Maga a lakodalom egyébként két községben zajlott, Császártöltésen a vőlegény, Miskén a menyasszony házánál. A hosszú utazás után, megérkezésünkkor derült ki, hogy a lakodalom csak másnap lesz, így minket is befogtak a lakodalmat előkészítő munkálatokba. Az asszonyok 100-100 tojásból készítették a piskótát, a férfiak asztalokat és székeket hordtak, tisztították és aprították a pacalt, amellyel a lakodalmat előkészítő rokonságot vendégelték meg. Akkor tudtam meg, hogy az ismerős Tát-újtelepi családok Császártöltésről költöztek Tát-Újtelepre, de eredetileg Naszvadról, a Duna túloldaláról származnak. Az összetartás szép példájaként már régóta szerettem volna leírni és ismertetni ezeknek a családoknak a történetét. Hogy mennyire összetartó közösségről van szó, még jobban mutatja az a tény, amit csak a néprajzi gyűjtés során tudtam meg, hogy a naszvadi származású családok 1945 után Magyarországnak szinte minden részére szétszórtan lettek telepítve, s ezek után kerültek ismét egybe. Két család történetét foglaltam össze röviden. A címben megadottaknak megfelelően az egyik valóban a Duna-Tisza-közéről, Császártöltésről jött, a másik viszont Nyíregyháza környékéről települt vissza Komárom megyébe. A XX. század elején megjelent vármegyei monográfia-sorozatban Naszvad községről a következőket olvashatjuk: Naszvad, nyitramenti magyar nagyközség. Házainak száma 630, rám. kath. vallású lakosaié 3852. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Érsekújvár. Ősidők óta megült terület, a hol kovakőleletre bukkantak, határában pedig pogánykori halom van. Az esztergomi érsekség ősi birtoka, melyet Csák Máté vezére: Chellus, a XIV. század legelején elpusztított, a mi ellen az érsekség tiltakozott. 1438-ban érseki mezei birtokként van említve. 1554 körül a törököktől elpusztított helyként szerepel, a hova később tótokat telepítettek, kiknek az utódai azonban teljesen meg- magyarosodtak. 1568-ban Domokos György és Mihály egy szabaddá tett ősi udvartelekbe iktattatnak. 1627-ben Szondy Jakab itteni birtokának felét Boka Jánosnak adta el. Később a de Pauli család is birtokosa lett, s itt kastélyt is építtetett. Most csak az esztergomi érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A lakosok katholikus népkört, temetkezési egyesületet és fogyasztási szövetkezetei tartanak fenn. A község a múlt század elején teljesen leégett. Ősi katholikus temploma a Nyitra partján állott, de a török világban el69
