Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
a „nővétel szokása a 18. században már nagyon ritkán fordul elő”.37 38 Tárkány Szűcs Ernő a számára mindössze irodalmi hivatkozásból ismert 1706. évi diakóvári zsinati határozatra utalva igyekezett sejtetni a szokás XVIII. századi visszaszorulásának folyamatát a „horvát részeken”. Az említett zsinat határozathozói valóban kitértek a nő vásárlás kérdésére: ,Az az elvetemült helytelenség, hogy sokan inkább megvásárolni, mint feleségül venni törekednek asszonyaikat, miáltal a nő rokonainak hatalmas ajándékokat kényszerülnek adni, minden erővel megszüntetendő; arra törekedjenek tehát a plébánososok, hogy az ilyeneket ne adják össze, hacsak magukat a zsinati taxához nem igazítják, amely előírja, hogy az ilyen költségek ne haladják meg a 10 forintot?'2'*’ Az éveken át horvát egyházmegyékben működő Patachich Gábor gróf kalocsai érsekként (1733-1745) a többségében nem horvát lakosságú főegyházmegyében is fontosnak tartotta egy hasonló határozat meghozatalát. Erre minden bizonnyal azok a vizitá- ciós tapasztalatok indították, amelyek azt mutatták, hogy az efféle szokások igen elterjedtek voltak az egyházmegye katolikus délszláv lakossága körében. A döntően sokác lakosságú Szonta 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvében például már hasonló megfontolásból tilalmazták, hogy régi káros szokás szerint a házasságkötések alkalmával sok különféle ajándékokkal halmozzák el a menyasszony hozzátartozóit és rokonságát. Ugyanígy megtiltották a vőlegény és a menyasszony közötti nagy értékű jegyajándékok adását is.39 Az utóbbi rendelkezést - az 1734-ben elvégzett vizitáció jegyzőkönyvének tanúsága szerint - Zombor és Monostorszeg esetében is kénytelenek voltak megismételni.40 41 Az 1738-ban, Kalocsán kiadott és minden plébániára eljuttatott Statuta Generalia című egyházmegyei rendeletgyüjteményben az akkurátus érsek fontosnak tartotta e rendelkezések közé beiktatni azt a határozatot, amely vélhetően elsősorban az itt élő délszlávok számára hozott tilalmakat a házasságkötés kapcsán. „Ezenkívül az eljegyzések alkalmával adni szokott ajándékok ne legyenek mértéken felüliek, nehogy annak az ürügyén akár készpénzben, akár értékben (a hitbéren kívül értendőén) a nyolc rajnai forintot fölülmúlják, és aki ezt az összeget túlhaladja, azt a plébános a templom javára megbírságolja annyival, amennyivel az összeget túlhaladta, és azelőtt nem esküdhet meg?Ai Az idézett határozatban nem említették meg konkrétan a leányvétel tényét, de áttételesen utaltak rá azáltal, hogy a nyilvánvalóan hasonló okokból kifejlődött nagy értékű eljegyzési ajándékozást tilalmazták. Valószínű, hogy a mindezekkel összefüggésben álló leányrablás e forrásban történő megemlítését ugyancsak az itt élő délszlávok feleségszerző szokásai közé sorolhatjuk.42 37 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 265. 38 PÉTERFFY, Carolus 1742. II. 411. A zsinat lefolytatására és hatására: P. UNYI Bernardin 1947. 145-146. A szerző tévesen az 1698-ban született Patachich Gábor nevéhez köti az 1706. évi zsinat lefolytatását Patachich György szerémi püspök helyett. 39 KÉL I. Szonta 1. Vis. Can 1731. 5. 40 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1734. 40, 42. 41 KÉL I. Vis. Can. Ált. Statuta Generalia 1738. 78-79. 42 ,Jiaptores verő Virginum vei aliarum Conjugum, sive Uxorum detentores Superioritati suae indilate deferet." (A szüzek vagy más házastársak elrablóit, azaz a feleségfoglalókat feletteseinek haladéktalanul jelentse.) - KÉL I. Vis. Can. Ált. Statuta Generalia 1738. 80.; A bácskai délszlávok körében ismert lány- szöktetésre, „uszkocsizás”-ra: P. SZOJKA Emese 1995. 135-136.; HADZS1CS Antal 1909. 373.; BELLOSICS Bálint 1909. 402.; FRANKL István 1896/b. 386.; A baranyai sokácok lányszöktető szokására vö.: SAROSÁCZ György 1983. 279. 35
