Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
alapján. A Küllőddel szomszédos sokác többségű Béreg 1762-ban készült egyházlátogatási jegyzőkönyve ugyanis tartalmilag a fentivel megegyező bejegyzést tartalmaz.30 Minden bizonnyal e figyelemfelkeltés eredményezte, hogy a vizitációk kérdéssorában eredetileg konkrétan nem szereplő problémakör jól nyomon követhető a jegyzőkönyvekben. A kérdésre fogékony Glaser a küllődi jegyzőkönyvben bővebben kifejtett házasodás körüli szokásokra rövidebb formában más falvak esetében is utalt. Hercegszántó jegyzőkönyvében olvasható: ,Az illír nemzet közös házassági helytelensége itt is uralkodik a gyerekek eladásának és a lakodalmak túlzott fényűzésének formájában.”31 A házasság körüli rossz szokások, amiket a kolluth-i vizitációban már jeleztünk, ebben a faluban még inkább uralkodnak” - fűzték hozzá alább.32 E három egymás közelében fekvő sokác falun kívül más, délebbi helységek esetében is kitértek „az illír nemzet közös házassági helytelensége”-ként aposztrofált szokásokra. A szintén sokác lakosságú Monostorszegen a következőket jegyezték fel: „Efféle helytelenségek közöttük nem uralkodnak azon nemzet közös helytelenségein kívül, amelyek lakodalmak alkalmával egyrészt a pénzbehajtásokban, másrészt az ünnepségek túlkapásaiban jelentkeznek, amik őket elgyengítik és megrontják lelkűket."33 Hasonló dolgokra utaltak Zombor bunyevác lakossága esetében: „Helytelenség tapasztalható a házasságkötésekben, amelyek alkalmával az illírek gyermekeiket inkább eladják, mint kiházasítják, illetve az eljegyzéskor, a házasságkötéskor és a temetéskor jelentkező túlzott fényűzés és több napon át eltartó lakoma ugyancsak az illír nemzetnél uralkodik, amelyek mind egyrészt megrontják az egyenes lelket, másrészt a vendégsereg többjüket a legnagyobb szükségbe hozza."34 A Glaser Gábor kanonok által vezetett 1767. évi bácskai egyházlátogatási körút fennmaradt jegyzőkönyveinek idézett részleteiből alapvetően három kérdéskör rajzolódik ki. A vizitációk vezetői leghangsúlyosabban a feleségszerzés szokatlan módját, a lakodalmak fényűzését és az első éjszaka elhálásának jogával (jus primae noctis) kapcsolatba hozható különös szokást kifogásolták. A következőkben e három témakör körüljárására teszünk kísérletet. * Az idézett forrásrészletek arról tanúskodnak, hogy a nővásárlás bizonyos formái határozottan élő, sőt viruló formában voltak jelen a XVIII. század közepi Magyarországon. A házasság vétel útján történő létrejöttének sokszor felvetődött problematikája és szerteágazó irodalma jelzi a kérdés iránti fokozott tudományos érdeklődést.35 A házasságkötés e formáját jó néhány európai és nem európai nép történeti szokáskultúrájában fellelhetjük. Ismeretes, hogy a balkáni népek, különösen az albánok és a délszlávok körében egészen a legújabb korig adatolható a szokás megléte.36 Az újkori Magyarországon a magyarságnál már nincs nyoma a feleség megvásárlásának. Más nemzetiségekre vonatkozóan a hazai jogi népszokások összefoglalásának szerzője kijelentette, hogy 30 KÉL I. Béreg 1. Vis. Can. 1762. 31 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 2. k. 360. 32 KÉL 1. Vis. Can. Ált. 1767. 2. k. 361. 33 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 2. k. 277. 34 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 2. k. 223. 35 A kérdés hazai irodalmából: KOVÁTS Gyula 1883.; KOHLBACH Bertalan 1905.; HANUY Ferenc 1912.; TAGÁNYI Károly 1919. 23-28.; ECKHARDT Ferenc 1947. 333-334. 36 WESTERMARCK, Edward 1910. 227-233. 34
