Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Mándics Mihály: Ősi bunyevác népszokás
a legnagyobb feladatot. Olyan volt ez, mint egy kisebb lakodalomra való készülődés. Egyébként az ünnepi ebéd nem sokban különbözött a lakodalmi ebédtől.4 A családanya (redusa) - aki haláláig hűséges volt férjéhez - örömkönnyes szemmel gyúrta, vágta a levestésztát. Sütött, főzött. A pogácsa és aprósütemények mellett nem maradhatott el a mákos kelt kalács sem. Közben számbavette a megajándékozandókat és készült a meglepetésekre. Bevásárolt. Előre kitette az ajándékokat sorban a sublótra. Izgult, hogy a vidéken lakók is időben érkezzenek, különösen, ha gyanút fogott vagy tudott egyesek átmeneti elhidegüléséről. Kisírt szemmel reménykedve ébredt az ünnepnap reggelén. Várta a népes családot. Nyitotta a fiákeren érkezőknek a nagykaput, és az udvaron várta a gyermekeket. A bunyevácok régen nem tegezték édesanyjukat. Nagy tisztelői a női nemnek, kiváltképpen édesanyjukat tisztelik, becézgetik (nana, nanice - mama, mamácska), ünnepélyes alkalmakkor kezet csókolnak neki. Sohasem csókolják arcon, tartózkodóan, méltóságteljesen magázzák. A kézcsókkal elsősorban a nők iránti tiszteletünket, hálánkat, hódolatunkat, szeretetünket fejezhetjük ki. Régebbi korban a családfőnek is kijárt a gyermeki kézcsók. A bunyevác nép lelkét az eleven érzelmi élet jellemzi. Érzelemvilágában is uralkodó a vallásossága, mely erkölcsi, családi, sőt gazdasági életét is áthatja, de rajongásig sohasem fokozódik. A nők iránti tiszteletadás szándékával alakult a Materice (anyácskák), anyák napja meghatóan kiemelt ünnepnappá. Ezen a napon mindenekelőtt az anyákat köszöntik, majd a feleségeket, nagymamákat, anyósokat. Ezen felül a rokonsághoz és az ismerős körhöz tartozó valamennyi nőt illik e napon felköszönteni. A leányokat is, mint leendő anyákat! A férj kötelezettsége körébe tartozóan sorrendben először feleségét köszönti, aki mézespálinkával (medányácsá) kedveskedik ezért. Ezután köszönti édesanyját, nagymamáit és nem utolsósorban anyósát.5 E napon fogadták szertartásosan a fiatal vöt, aki eddig esküvője óta nem látogatta meg a napát. Most zeneszóval érkezett, és kézcsókkal, kis köszöntővel nyitott be: „Hvaljen Isus, Majöice, öestitam vám Materice!” Válasz: „Zivi i zdravi bili, dico moja draga!” Szabad fordításban: „Dicsértessék Jézus, anyácska, köszöntöm a Matericát!” Válasz: „Drága gyermekeim, éljetek egészségben!” Az anyós terített asztallal és ünnepi ebéddel várta a vöt, akit fehér inggel (uzimátyu - befogadó) és „tyilim” szövésű tarisznyával (torbával) ajándékozott meg. Ez jelképesen a családba fogadást jelentette. E napon szokta először meglátogatni anyját a férjhez ment leány is. Ilyenkor együtt volt az egész népes család. Az esetleges haragosok is kibékültek. A gyerekek, unokák nagy boldogan már korán reggel sorba vették a rokonságot és matericát köszöntöttek szép versekkel. Ebédhez díszesen megterített hosszú fehér asztalnál kor szerinti ülésrend alapján foglaltak helyet. A többfogásos lakomát együtt fogyasztották el, melyhez utóételként szolgálták fel a sós túrós rétest, a prisznácot. A jó bor a bunyevácok asztaláról sohasem hiányozhatott. A házban e napon vendégeskedő férfi is ajándékot kapott. (Késő délután, mielőtt szétszéledtek volna, ha az anya már nem élt, elmentek a temetőbe fohászt mondani emlékezetére.) E napon mindenki ünneplőbe öltözött. Egykoron ez alkalommal tiszta fehérben jelentek meg a nők. 4 SEKULIC, Ante 1986. 337. 5 STANTIC, Alojzije 2002. 23. 205
