Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Mándics Mihály: Ősi bunyevác népszokás
Zenekíséretet egykoron a dudás (gájdás) szolgáltatott. Ez a figyelmesség általában tetszett az anyósoknak, különösen amikor már tamburazenekar kísérettel érkezett az új vő. Közismert, hogy a bunyevác nép mennyire szereti a dalt, a zenét, a táncot, a vigasságot és az ékszereket. A mulatságokból reggel a kedvenc tamburazenekar kíséretével (pratizással) hazamenni nem is volt olyan ritka eset. Az ilyesmi még tekintélyt is kölcsönzött annak, akit a zenészek kísértek. A házon kívüli köszöntésre (mátercsárok) csak az ünnepi nagymise meghallgatása után indultak. A templomi prédikációt csak a plébános mondhatta, a káplán ebben nem helyettesíthette. A „matericák” köszöntését az egyház öt illetve tízparancsolatából indította: „Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a Földön, melyet a te Urad, Istened ád tenéked!” A vegyes lakosságú településekre régen csak olyan pap kerülhetett, aki a magyar mellett a bunyevác és a német nyelvet is elfogadható szinten beszélte. Ismereteim szerint régiónkban napjainkban ez csak Bácsbokodon van így. Ez az oka, hogy a „matericák” templomi ünneplése ez idő szerint szünetel! A fiatalság tetszés szerinti válogatással ment a rokon és az ismerős asszonyokat, lányokat köszönteni. A gyerek felköszöntők (mátercsári) kezet csókoltak a nagymamáknak (májki) és nagypapáknak (didi) csak azután mondhatták el egymondatos rövid köszöntőjüket. A gyerekek ezt kiegészítették az alábbi versikékkel is: Szabad fordításban így hangzik: „Faljen Isus, gazdarice! Cestite vám Materice; Ja sam doso priko mora Da mi date malo óra’; Snaslame je strasna muka, Da mi date i jabuka; Vidijo sam i ovaca, Da mi date i novaca; Napolju je zdravo zima, Molim jednu casu vina!”6 Ennek Csávolyon ismert változata: „Faljen Isus, gazdarice! Cestitam vám Materice, Mi smo do§li priko mora, Da nam date saku óra, Da nam date pogaöice, Cestitamo vám Materice!” Dicsértessék Jézus, gazdasszony! Köszöntjük a „Matericákat”; Én tengeren túlról érkeztem, Adjanak nekem egy kis diót; Félelmetes rosszul lét fogott el, Adjanak nekem almát is; Láttam juhokat is, Adjanak nekem pénzt is; Kinn nagyon hideg van, Kérek egy pohár bort! Dicsértessék Jézus, gazdasszony! Köszöntjük a „Matericákat”, Mi a tengeren túlról jöttünk, Hogy adjanak nékünk marék diót, Hogy adjanak nekünk pogácsát, Köszöntjük a „Matericákat”! 6 SEKULIC, Ante 1986. 338. - Ezt a köszöntő versikét e témában eddig megjelent valamennyi hazai és határontúli publikáció közölte. A 339. oldalon írja le, hogy személyesen Sinj városában 1948-ban hogyan ünnepelte mint vendég az ottaniakkal e napot. 206
