Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Kovács Endre: Fányó, a szontai (szondi) szent ember

Nemzetségéből ma még többen is élnek a településen, kiknek közös ragadványneve a Glavanov.5

Paraszti családból származott és egy Sztipán nevű fiútestvére volt. Szontán járt iskolába, később a kocsmáros szakma iránt érdeklődött. Apja fölkínálta, hogy mivel különösebben nem vonzotta a földművelés, kocsmát nyit a számára, de ő ezt elutasította.

Vidákovity Frányó a katonaidejét a Monarchiában szolgálta. Később pénzt gyűjtött útravalónak, és kivándorolt Amerikába. Nem tudni, mennyi időt töltött a távoli kontinensen, de miután visszatért, álmában6 megjelent neki az Isten, és arra buzdította, hogy az apostolok példájára járja a településeket és hirdesse Isten országát.

„Nacitan je bio" (olvasott ember volt) - mondják többen. A próféciáit fejből tudta. Paraszti munkát soha nem végzett, bérmunkát sem vállalt. Önkéntesen néha piktorkodon, és egy alkalommal rokona szobájának a mennyezetére megfestette a végítéletet (smak sveta). Rokona leánykájának például fából faragott babát, aki azt cikának (bátyámnak) nevezte.

Állandó lakhelye nem volt, ott hált meg, ahol ráesteledett. Mindig vándorolt, gazdáknál, istállókban aludt. Alamizsnából élt, mert az emberek szívesen látták vendégül, de amíg bírta magát, addig a szülőfalujában többnyire csak rövid ideig, úgymond vendégként tartózkodott.

Vagyonszerzésre soha sem törekedett. Önzetlenségére jellemző, hogy mint mondták „az ingét is oda adta volna..." Emiatt a fivére gyakran korholta őt, a falujában pedig voltak akik hibbantnak (poremecen) tekintették, mivel megtagadta a településen uralkodó viselkedési normákat és az értékrendet. Önmagát prófétának (jövendőmondónak) vallotta. Manapság is annak tartják (samouki prorok) és mezőgazdasági munkák végzése közben minduntalan emlegetik. Jövendöléseit fontolgatják, és úgy vélik, hogy lassan beigazolódnak. Tudomásuk szerint emberek vagy állatok gyógyításával nem foglalkozott a szentember.

Mint sok másik bácskai ember, Frányó is anyanyelvén, illetve a sokácon kívül németül meg magyarul is megtanult. Tudni vélik, hogy beszélt angolul és nyelvtudásával meg a világjártasságával képzett embereket is elbűvölt.

Jövendölései középpontjában a világ vége állt, amelynek közeli eljövetelére, mint mondta, különféle előjelek figyelmeztetnek.

Azt jövendölte, hogy eltűnnek az évszakok, időjárásunk egybefolyik, és nem lehet az évszakok között különbséget tenni, a nyárra is csak a fák lombjáról tudunk következtetni. Az égen vasmadarak röpdösnek, a földön acélkígyók siklanak majd mindenfelé. A munkában vasfejü robotok helyettesítik majd az embert. Az asszonyok üvegedényben főznek. A házak ablakán mindenütt zene szól, Amerikát a szobájukban ülve is láthatják majd... - mondta az álmélkodó embereknek.

A végítélet hírnökeként, úgymond, hamis próféták hirdetnek majd igét, testvérháborúk dúlnak, melyeket menekültek áradata, meg hontalanság kísér. Testvér a testvért, fiú az apját, lány az anyját gyűlöli majd... {„Brat brata, sin oca, cer mater ce mrzit”). Az emberek óhajtani fogják a halált, de nem bírnak meghalni sem... A világégés akkora lesz, hogy a maradék nép egy diófa árnyékában megférne, de az is ellenség lesz; jól azok járnak, akik alatta maradnak. Sok özvegyasszony lesz, akik ha száraz fatörzset látnak,

5 Mint melléknév, jelentésében legnagyobb vagy legfontosabb.

6 Egyesek tudni vélik, hogy az apatini származású Welker Teréz Álmoskönyvét szívesen olvasgatta.

200