Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kovács Endre: Fányó, a szontai (szondi) szent ember
futnak hozzá, mert azt hiszik hogy férfi... („Puno udovíca... Ako vide panj po at áru, ive ce zene treat, jer ce misliti da je covek...") Embert-állatot pusztító dögvész, nyomor, éhínség lesz mindenfelé! A parasztok hiába termelnek sokat, mert a kártevők mindent elpusztítanak („pate ce sve pojest”). Kártékony rovar annyi lesz, hogy lapátolni lehet majd. Az előretörő kommunizmust az Antikrisztussal azonosította, és megjövendölte a bukását. Üstökös lesz majd látható az égen - mondta. Szánjatok magatokba és térjetek meg Krisztushoz, mert közel a végítélet... Senki emberfia a kalendáriumi 2000. évet nem fogja megérni... - jövendölte a szakállas szónok, kit nemcsak a falu plébánosa hárigált szép szóval, hanem a rendszer elleni szónoklatáért az OZNA-sok (belügyesek) is megverték, be is zárták, de ez még inkább csak olaj volt a tűzre, mert mártíromsága nem ismert határokat. Amikor pedig letartóztatták, csodát azzal művelt, hogy nem akart velük elindulni a szolgálati gépkocsi... Frányót a köznép azért tisztelte, mert volt bátorsága kiállni a hitéért, és szembe mert helyezkedni a rendszer vallásellenes eszméivel. Azt is hirdette, hogy papok által pusztul el a világ. Személyével kapcsolatban különféle hírek keltek szárnyra, amelyek szerint Szontán a plébános kizárta a templomból, de ő mégis be tudott menni: csodás módon áthatolt a templomajtón. Munkájuk közben a favágókat is meglátogatta a szontai erdőben, akik tarisznyájukból kínálták étellel. Étkezés után azzal hagyta ott őket, hogy őt most Isten másfelé vezérli, és mint számtalanszor mondta, ahová a szél irányítja, arrafelé távozik. Sokak szerint Frányó jövendölései beváltak, teljesültek. Egyik adatközlőm már csak néhai öregapjától értesült a próféciákról, aki parasztkádár volt Doroszlón és családjával a halászházban élt. Frányó naphosszat ott tartózkodott, és megvitatták a világ sorát. Máskor valamelyik utcasarkon, vasárnapi nagymise után a hirdetőkövön látták szónokolni. Vénségére nagy haja és szakálla volt, botjára támaszkodva járt. Eperfának dőlve az utcán aludt. Szánalomból (pokupili) fölszedték és állami gondozásba az aggok házába költöztették, ahol öt évet töltött. 96 éves korában halt meg és az apatini temetőben helyezték örök nyugalomra.7 Az aggok házában végzett kutatás alkalmával mit sem tudtak Frányó kilétéről. A doroszlói Szentkútnál viszont az egyik szontai asszony azt mondta, hogy imáiban így fohászkodik: Sveti Franjo pomozi nam! - (Szent Ferenc segíts rajtunk!) és ilyenkor mindig Frányó jelenik meg az emlékezetében. Annak ellenére, hogy a szentember másutt van eltemetve, emléke az eltelt fél évszázadnyi idő alatt folklorizálódott és tovább él a köztudatban. ADATKÖZLŐ Domic Ana (1947), Geiger Mária (1940), Kovács Milka (1946) szociális gondnok az apatini Aggokházában, Kmja Manda Glavanova (1929), Krstin Stipan (1949), Mencsik Ilona (1930), Molnár Mihály (1939), Móger Rozália (1921), Pappné Horváth Rozália (1935), Vidakovié Marica (1933), Zec Pavle (1942), Zlatar Ana (1951), Zsíros Teréz (1923). 7 Az Aggok Háza nyilvántartása szerint intézményükbe Vidákovic Frányó 1962. január 6-án került és 1967. augusztus 26-án halt meg. 201
