Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kovács Endre: Fányó, a szontai (szondi) szent ember
Kovács Endre FRÁNYÓ, A SZONTAI (SZONDI) SZENTEMBER Szonta Duna menti település a Vajdaságban, amely a folyótól hat kilométerre fekszik, közigazgatásilag ma Apatinhoz tartozik. Területe 127 km1 2, amelynek egynegyedét ártéri erdők borítják. A sokácok Budavár visszafoglalása után, 1687 körül települtek a Bácskába. A ferences rendi barátok vezetésével érkeztek, és a Bácska nyugati szélén, Monostorszeg, Szond, Béreg, Bács, Bogyán, Vajszka és Palona községekben telepedtek le.1 Az 1890. évi népösszeírás szerint Szond nagyközség 650 házában 4972 lélek élt. Ezekből 3079 sokác, 1041 német, 838 magyar nemzetiségű volt. 4775 fő a római katolikus, 65 a görög-keleti, 10 a református, 4 az evangélikus és 117 a zsidó vallást követte. Száz évvel később, az 1991-es népszámlálás idején 5990 fő élt a településen. 3461 személy horvátnak, 904 jugoszlávnak, 388 sokáénak, 368 szerbnek, 327 magyarnak, 183 romának, 168 románnak és 188 egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Az 1990-es évek polgárháborús időszakában több száz krajinai szerb menekült érkezett a településre. Számukra 2002-ben pravoszláv templom, a Bubijának nevezett sertéstelep közelében pedig egy új utca épült. A doroszlói szentkúti kegyhely idegenforgalma és sajátos hangulata régen is vonzotta a katolikus hívőket. A szontai sokácok emberemlékezet óta csoportosan látogatják a Szentkútat, amelyhez 1945-ig pünkösd másnapján processióval érkeztek, sokác búcsút tartottak és anyanyelvükön hallgattak szentmisét. A későbbi években parasztkocsikkal meg gyalog, ma már személygépkocsin látogatják a kegyhelyet. Közülük való Vidákovity Frányó, népies nevén Szent Ferenc2 is, ki az 1940-es évek második felétől, gyalog, azaz az apostolok lován, többnyire egyedül járta a szomszéd település és Doroszló között a poros nyári utat, hogy a hitbuzgó közönség csodálatára elmondja a jövendöléseit. Gyerekként jómagam is hallgattam a szónoklatát, és úgy érzem, hogy valamiképpen hozzátartozik a település történetéhez, beleillik a kor hangulatába. A címben foglalt téma tehát a doroszlói néprajzi kutatás ürügyén került megírásra. Anyanyelvűnk értelmező szótára szerint szentembernek „szigorúan a vallás törvényei szerint élő” személy nevezhető.3 A szentember Vidákovity (Ivana) Frányó-Glavanov (1871-1967), Szontán született. A családi állapota nőtlen, nemzetisége sokác, vallása római katolikus volt. Templomjáró hírében állott, a böjtöket sorra megtartotta, rózsafűzért hordott magánál, gyónni-áldozni is szokott. Családi házuk Szontán a Strosmajer utcában volt, előtte feszület áll, amelyet állítólag római zarándoklatuk végeztével fogadalomból, 1904-ben a nagyszülők állíttattak.4 1 A telepítők kiléte kapcsán a Korda Társulatban (Franjev red Zena, illetve a ferences asszonyok rendjében) ápolják Assisi Szent Ferenc kultuszát a településen. 2 Doroszlón Szent Ferencnek, falujában Sveti Franjo-ként emlegetik. 3 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára VI. 196. 4 A feszület feliratán Sandorov Joza meg a neje, .laksió Tereza neve áll. 199
