Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai

Varga Lajos 1927-ben írja: Érdekes és különleges volt Kalocsán és környékén a ruházkodás is. Határozottan érezhető volt a szláv hatás. 35 Gábor Lajos felháborodottan írt arról, hogy a kalocsai városháza üvegablakán a címert tartó lányok nem kalocsaiak, hanem bátyai rácok a viseletűk alapján.35 36 Ha azonban megnézzük akár a Kalocsa anno- ban közölt archív fényképeket,37 vagy a Bárth János által felfedezett keceli Travnik család XX. század eleji fényképeit,38 akkor azt találjuk, hogy a XIX. század végén, sőt a XX. század elején is a bátyaihoz hasonló ruhát hordtak a kalocsai és a keceli nők.

Az akkori idők bátyai női viselete a kor városi polgári viseletét tükrözte. Ennek legfontosabb sajátosságai a bő hosszú szoknya, a külön szabott felsőrész (ingváll-szoknya, illetve ujjas és szoknya) még a paraszti öltözködés hagyománya. Viszont a hajdani vászonból készült felsőruhák alsóvá váltak. A paraszti öltözet darabjai közül tovább élt a kötény, a vállkendő, a fejkendő, a haj és a fejviselet. A polgári viselet hatása a felső ruhák színében, anyagában és szabásmintáiban jelentkezett. A csizmát kiszorította a cipő. Mondhatjuk Gergely Katalinnal, hogy a bátyai viselet is a polgári divatot követve, de azt a paraszti ízlés szerint alakítva jött létre.39 Simonyi a XIX. század végén azt írja: A bátyai asszonyok szeretik a sötét ruhát. A lányok is rendesen sötét színűben járnak, de vasárnap sok tarka ruhát látni.40 Nyilván ebből következett, hogy miként Kalocsán, itt is gyakran fekete színű volt a menyasszonyi ruha. A népdal is azt mondja: Most esküszik fekete gyászruhában.. .4I

Guzsvány Mihály 1825-ben kelt végrendeletében ezt írta: Feleségemnek hagyom a Mentét és más többi ruháját, melyeket vettem.42 Ez a divatos öltözetdarab a férfiak és nők körében egyaránt használatos volt ebben az időben, de itt nyilván női felsőruháról volt szó. Marokity János árvájának Annának édesanyjátul maradott javainak jegyzéke című inventárium a XIX. század első feléből egy teljes női ruhatárat tartalmaz, amelyet nyilvánvalóan a ládában tartottak, hisz a felsorolás ez után következik. A ruhatár a következő viseletdarabokat sorolja föl: 5 ingvál, 3 pöndő, 1 fehér 4 lábú tarisznya, 2 pruszlik, 2 keszkenyő, 1 czifra abrosz, 2 kötény, 1 szoknya, 1 konyha kötény, 4 pár piros csizma. Egyéb textíliák (párna, lepedő, rőf vászon) és háztartási eszközök után következnek a valószínűleg máshol tartott ünneplős ruhadarabok, úgymint: 1 új szoknya, 1 új selem pruszlik, 1 ingvál, 2 kendő42 A felsorolt öltözékdarabok közül mai szemmel legfeltűnőbb a csizma mint női lábbeli. Különlegességét emeli, hogy piros színű, s mindjárt négy pár van belőle. A XIX. század második felében Simonyi már azt írja, hogy Bátyán vasárnap alacsony széles cipőt vagy sárga-piros papucsot hordtak a nők. Ezt nevezték bátyaiasnak.44 45 A bátyai párosító is őrzi a papucs emlékét: Anurkina ubulasi papuce, / Od speckala do Bertejine kuce. (Anurkina felvette a papucsát, / Elcsattogott a Bertejinék házához-)43 A lábbelit különben igen megbecsülték. A XX. század elején még mind35 VARGA Lajos 1927.

36 Hivatkozik rá: SÓLYMOS Ede 1998.

37 ROMSICS Imre 2001.

38 BÁRTH János szerk.: 1984.

39 GERGELY Katalin 1984.

40 SIMONYI Jenő 1882.

41 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993.

42 Guzsvány Mihály végrendelete 1825. A szerző tulajdonában.

43 Bátyai inventárium. A szerző tulajdonában.

44 SIMONYI Jenő 1882.

45 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993.

189