Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai
szentkor is mesztéláb (boasa) gyalogoltak be misére, s a kezükben hozott cipőt a templom előtt húzták föl. A népdalbeli legény azt mondja: Barna kislány, gyere vélem a bálba, / Száz koronát adok a cipő kopásra,46 A lakkos cipőt is megénekelték: Barna kislány lakkos cipőt szabatott, / A sarkába szerelmet rakatott."1 Egy ballada meg a halálra táncoltatott lány ebelezdi cipőjét említi, nyilván annak anyagára utalva.4** A viseletkutatás régi időktől idéz olyan egyházi és világi véleményeket, amelyek a divatozást elítélik. Az előbb említett Simonyi is gúnyos hangon szól a Kalocsa környéki pazarló divatról 1882-ben. Az ilyen gazdagon öltözött lányt, ha kifehérítve és kipirosítva megy a tánczba, érheti aztán a szerencse, hogy füle hallatára mondják: „Harminczötforintos.” (Értsd: a kendő a nyakán) „Félfertály ára van rajta.” (Értsd: öltözéke fölér fél fertálynak - de nem ám lúdfertálynak, hanem fél fertályos földdarabnak árával, azaz: két-háromezer forinttal, de nem új pénzben, mert még csak a régi pénzláb járja a közbeszédben, s közéletben, hogy már ha nem jó a pénz, legalább több legyen mondva."1 Az idézett véleményben feltűnő a női arc kozmetikájára való utalás. Magyarázatát Borovszkinál találjuk, aki ugyanebben az időben épp a bunyevácokról írja: a férfiak ideálja a a haloványarczú szépség, ezért a lányok sárgaföldet, sót, kámfort esznek.5U Az egészséges napégette bőr, vagy az eredendően barnás színű délszláv testszín, úgy látszik túlságosan parasztinak tetszett Kalocsa környékén csakúgy, mint a Bácskában. Magam is tapasztaltam, hogy a míg a városi lányok a strandra jártak a lebarnulás céljából, a bátyai lányok az 1950-es években mindenféle patikaszerekkel, krémekkel igyekeztek bőrüket kifehéríteni. A népdal is említést tesz erről: Hej Marke, Marke, /Na farbano ti lice / Zasto ti si farbala, / Zár bise udavala. (Hej, Marka, Marka, / Ki van festve az arcod / Miért vagy kifestve / Talán féjhez akarsz menni)51 Magyarul szintén elmondták ezt: A kislánynak azért nincsen háza, / Amit keres patikára szánja, / Patikára meg az arckenőcsre / Meg arra a sok barna legényre 52 Népdalainkban is gyakran a ruhadarab anyagának és árának megnevezésével fejezik ki annak szépségét: A kondorosi csárdásné lányának például Száz forintos s elemkendő a nyakán55 A szépen öltöztetett lányt könnyebb volt férjhez adni. A lányokat a közvélemény még az 1950-es években is aszerint értékelte, hogy hány selem szoknyája volt. A bátyai közmondás ezt így fejezte ki: Kényös keleményös.54 (Vagyis kelendő.) Ezért páváskodtak a bátyai lányok. Lányok, lányok, ti bátyai lányok / Hétköznap is selem szoknyába jártok, / Selem szoknya kantáros a kötője, / Rá sem néztek akármilyen legényre - mondta a népdal.55 (A kantáros kötény a polgári viselet jele.) A ruházkodásra kiadott sok pénz következményét pedig a így énekelték meg: Fehér szoknyám karamé (vagy: kazsamér) / A házamba nincs kenyér / Nincsen kenyér, nincsen só, / Nincsen rántanivaló.56 A közmondás meg azt mondja: 46 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 47 Uo. 48 Uo. 49 SIMONYI Jenő 1882. 50 51 52 53 54 55 56 Idézi: SZTRINKÓ István 1992. 146. FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. Uo. Uo. FEHÉR Zoltán 1989. FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 190
