Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai
nálhattak zárt ujjú szűrt (kabánicát) is, ugyanis egy Bárth János által közölt levéltári adat szerint 1789-ben egy elfogott pásztor szűrének ujja és tarisznyája tele volt szilvával, amit a bátyai szilvásban szedett.17 Egy későbbi, XIX. századi a dunántúli pásztorok körében használatos formájú csuklyás, aszaj nélküli bokáig érő kabánicát az 1960-as években sikerült a faluban gyűjtenem, s ma a kalocsai múzeum őrzi.18 Egy 1850-ből származó végrendelet szerint Maros János Attya halála után kapott egy új szűrt, négy pár fehér ruhát.19 A fehér ruha nyilván a házivászonból készült inget-gatyát jelentette. (Rubina, gace) Az 1960-as években gyűjtöttem kör alaprajzú, kacagányos bundát (subát) is. Ezek egyike jellegzetes alföldi szűcs motívumokkal volt gazdagon hímezve. Az 1836. évi adófőkönyv szerint a jegyzőnek, kántornak, preceptomak évi két pár új csizma, a kisbírónak, a kocsisnak és a monyasok szénázójának évi egy pár új csizma jár egyebek mellett fizetségül.20 Ezek a csizmák valószínűleg oldalt varrottak lehettek, mert én még az 1950-es években is láttam viselni ilyet. A csizmán valószínűleg sarkantyút is hordtak, mert énekeltek róla. Nek ti sargaceju sarkantjuvi, / Nek ne cuju mlogi zlotvori. (Ne csörögjön a sarkantyú, / Ne hallja sok rosszakaró.)21 A csősznek ellenben csak egy pár bocskor a lábbeli járandósága.22 A fehér ruha és a bocskor még a XIX. század második felében is általános férfiviselet Bátyán. (Rácul: opanka.) Mint Simonyi írja 1882-ben: A férfiak hétköznap ingben-gatyában járnak... A két rác helységben (Bátyán és Dusnokon) még mindig bocskort viselnek hétköznap.23 Ezt az ősi lábbelit a két világháború közti időkben aratáskor hordták. Valószínűleg bajai bocskorkészítőtől vásárolhatták, mert tréfás mese őrizte meg a bajai bocskoros alakját.24 Tárgyi gyűjtésünk során az 1960-as években hegyesorrú egylábas és tompa orrú változatok is előkerültek. A bocskomak egy régebbi, ünneplős változatára következtethetünk a bátyai népdalból: Piros bársony a bocskorom, / Még az éjjel széttáncolom.25 A XX. században már általános férfiviselet volt hétköznap az úgynevezett specka papucs. Az istállóban pedig faklumpában (cokolyának is nevezték) dolgoztak. A szegény legények azonban valamikor (?) ebben járhattak még a lányokhoz is, miként a népdal mondja: Da vide, da cuje, ko toa klumpuje (Ha látná, ha hallaná, ki jár klumpában).26 Ennek a viseletdarabnak a divatja talán a közeli sváboktól került át Bátyára. Ha nem pantallóhoz, hanem csizmanadrághoz hordták, akkor vastag fehér gyapjú, úgynevezett svábzoknit vettek fel hozzá, aminek a talpát meg is szokták talpalni. Az 1836-os adófőkönyv szerint a birkák szénázójának egyebek mellett járt 1 pár kesztyű is. (Rácul rukavice.)27 A XIX. század második felének hajviseletéről egy népi emlékezés ezt mondja: Valamikor befonyták a fiúknak a haját is ugyanúgy, mint a lányokét két hajfonatba. Öregapám 1850-ben született. Egy hétig sírt, hogy levágták a hajfonatait. Akkor gyütt az a szokás, 17 BÁRTH János 1974. (KÉL I. u. i. 1793.) 18 Magyar Néprajzi Lexikon 5. 1982. Szűr 19 Bátyai végrendelet 1850. A szerző tulajdonában. 20 Bátyai adófőkönyv 1836. A szerző tulajdonában. 21 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 22 Lásd: 6. sz. jegyzet! 23 SIMONYI Jenő 1882. 24 FEHÉR Zoltán 1987. 176. 25 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 26 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 27 Bátyai adófökönyv 1836. A szerző tulajdonában. 187
