Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Pénovátz Antal: A pacséri karácsonyokról
szabad megnézni, és amelyik név a karácsonyra maradt utolsó cédulán szerepelt, olyan nevű férjet remélhetett magának a jövendőbelijére igen-igen kíváncsi nagylány.26 A karácsony utáni negyedik napon, december 28-án van aprószentek napja. A szer- beknek, már ti. a pravoszlávoknak nem jelent semmit, de a katolikusok és a reformátusok valamikor nagyon is számon tartották, ugyanis ezen a napon a fiúgyerekek sorra járták az ismerős lányos házakat és vesszővel, megcsapkodták, megsuprikáltákt -supli- kálták a kislányokat, miközben azt mondogatták: Kilíses ne legyél. (A bunyevácok a napot is és a suprikálókat is sibarinak mondták.) A suprikálásnak egyik adatközlőm27 28 visszaemlékezése szerint az is célja volt, hogy a lányokból kiűzze a rosszat. Újév előestéjén, azaz szilvesztereste, akárcsak karácsonyeste a református gyerekek ismét köszönteni jártak. A köszöntők két-három fős csoportjai újra felkeresték a kivilágított ablakú házakat és ahol a beköszöntőjükre igenlő választ kaptak, rákezdték a 178. dicséret szövegét: Ez esztendőt megáldjad..., majd befejeztével a csoportvezető elmondta az újévi köszöntőt is: Bor, búza, békesség szálljon házatokra, Ez új esztendőben minden jószágtokra, Adjon Isten áldást táplálkozástokra, Virrasszon fel az Úr a holnapi napra, Tiszta szívbül, szeretetbül ezt kívánjuk. Dixn Valamikor újév előestéjén faluszerte elterjedt szokás volt a karbiddal való durrog- tatás, zajkeltés, ebben a reformátusokon kívül kivették részüket a katolikus suttyók is, magyarok, bunyevácok egyaránt, sőt a szerb kamaszok is, hisz ők az újévet kétszer ünnepelték, január 1-én a polgárit, vagyis a hivatalos időszámítás szerintit; és január 14-én az ősit, a hagyományost, vagyis az egyházit. Máig tiszteletben tartott szokásaik, hagyományaik is ehhez az utóbbihoz fűződnek. Újév napját, amely nekünk, az új naptár szerint számoló katolikusoknak, reformátusoknak január 1-jén, a régi naptár szerint élő pravoszlávoknak pedig január 14-én van, a régiek jobbára csak kiskarácsonynak (a szerbek, bunyevácok Mali Bozicnak) emlegették. Régen katolikusoknál, pravoszlávoknál ekkor került az asztalra a karácsonyra kisült kisebbik fonatos kalács. Ennek feltörése, elfogyasztása a pravoszlávoknál különös szertartással járt. Az apa megtörte, de mielőtt kiosztotta volna, az egyik darabjában egy kis lyukat vájt, abba (kötelezően) vörös bort töltött és a családtagoknak adta, akik miközben az Atyának és a Fiúnak és a Szentiéleknek a nevében keresztet vetettek, megcsókolták a kalácsot.29 Az ünnepi asztalon most is meggyújtották a búzába állított gyertyát, akárcsak karácsonykor, de az eloltása most nem búzával történt, mint karácsonykor, hanem vörös borral. A füst terjedési irányára most is nagyon figyeltek, mert hitük szerint, akire szállt az újévi gyertya füstje az hamarosan meghalt.30 Más családoknál meg az volt a szokás, 26 Stantié Luca római katolikus vallású, bunyevác nemzetiségű, pacséri születésű (1932) helybeli lakos, aki elmondása szerint nagylány korában igen sokszor kipróbálta a férjjóslásnak ezt a praktikáját is, de mindhiába, mert a mai napig pártában maradt. 27 Csipakné. 28 Markus Lajos és Orossné. 29 Vidié Nadica görögkeleti vallású, szerb nemzetiségű pacséri lakos közlése, született Pacséron 1919. 30 Kolarié Jelena. 168
