Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Pénovátz Antal: A pacséri karácsonyokról
hogy frissen kovászolt kelt kalácsot, ún. vasilicát sütöttek, amelyet aztán piros pántlikával átkötve helyeztek az asztalra.31 A reformátusoknál meg valamikor annak volt hagyománya, hogy az újévi rétes már elnyújthatatlan végét összegyúrták pogácsának és ahányan voltak a családban, annyi pogácsát szaggattak belőle „...akkor vót tollseprü, s abbul vett ki tollat és abba a nyers tésztába beleszúrta. Akkor azt megjegyezte, hogy ez a tijed, ez az enyim, ez ... ahányan vótunk, annyi pogácsát csinát, akkor mindegyikbe szúrta ezt a tollat. Akkor én kérdeztem, hogy hát most mi lesz evvel. Aszongya, betesszük a kemencébe, ősz ammejik égiszén leperkálódik, az hal meg leghamarább. Hát, mondom, mind leperkálódik a tüzes kemencébe. És vót, hogy nem perkálódott meg. Vót, amejjik meg télleg leperkálódott.”32 Vízke reszthez, azaz a karácsonyi ünnepkört záró január 6-ához (a pravoszláv szer- beknél január 19-re esik) jobbára már csak az egyházi szertartások fűződnek. Népi hagyomány, hogy a reformátusok, katolikusok ekkor bontják le a karácsonyfát, ekkor adják ki a baromfinak a karácsonyi lucabúzát, a katolikus magyarok pedig ekkor viszik ki a karácsony böjtjén bevitt karácsonyi szalmát. Az ünnepeknek vége lett, kezdődtek a szürke hétköznapok. Áttekintve mindkét karácsonyi ünnepkör Pacséron tapasztalható eseményeit, be kell, hogy lássuk: a Pacséron jelenlévő kétféle kereszténység (nyugati és keleti) kétféle kultúrája az egymás mellett élés kétszáz éve alatt nem igen hatott egymásra, a kapun belül mindenki élte, őrizte a magáét. Antal Pénovácz Bozici u Paciru- Rezime Pismeni rad O pacirskim boáiéima trazi odgovor na pitanje: U kolikoj meri i da li su uticali jedni na druge u svojim obiöajima narodi razliéite vere, veroispovesti i kulture u krajem XVIII véka novonastanjenom mestu u periodu proteklih dva stoleéa. Rázná verovanja i obiöaji su prikazani i uporedeni u hronoloskom redosledu kako je to véé ustaljeno kod Madara: Nikoljdan, Luca, Badnji dán, Bozié, aprosentek, silvester, Nova godina (Mali Bozié) i Vodica, ali je istaknuto i to koji su ti znacajni dani koji su oéuvani ili su poznati samo kod Srba ili kod Bunjevaca, kao sto su Varice, Materice i Ocevi. Na kraju pregleda konstatuje se da bez obzira na zajedniéko prezivljavanje raznih istorijskih i druätvenih oluja, u procepu izmedu nemila i nedraga u proteklih dva stoleca, svako je ostao kod svoje, sacuvao svoj jezik, svoju veru, svoje obiöaje. 31 Kolarié Jelena. 32 Orossné. 169
