Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Schőn Mária: A Nap folklórja a hajósi svábság körében
KRUPA ANDRÁS HIEDELEMALAKOK ÉS - KÉPZETEK A KISKŐRÖSI SZLOVÁKOKNÁL (II.) A magyarországi szlovákok hiedelemlényeiről korábban meglehetősen kevés munka jelent meg. Legtöbbet legfőbb mitikus alakjukról, a boszorkányról tudunk. A többi szép számú hiedelemlényről csak néhányan számoltak be, ők is lokális körülhatároltságban. E vonatkozásban kiemelhetjük Rell Lajost és Márkus Mihályt, akik a XX. század két világháború közötti időszakából a békéscsabai és a nyíregyházi szlovákok hiedelemvilágának e fontos szegmensét is feldolgozták, illetve Diószegi Vilmost, aki pedig az 1950-es években hasonló adatokat gyűjtött a tótkomlósiaktól.1 Nagyobb táji, regionális szinten a szoros intra- és interetnikus kapcsolatot, összefüggést is figyelembe véve (szlovák-szlovák és szlovák-magyar viszonylatban, részint más nemzetiségek esetében) összehasonlító módszerrel a jelen sorok írója a délkeletmagyarországi szlovákok, illetve egy kisrégió, a Galga mente, valamint szintén lokális hiedelem-ismeretek alapján egy-egy szlovák lakta helység (Csanádalberti, Békéscsaba, Nagybánhegyes, Nyíregyháza, Szarvas, Tótkomlós) természetfeletti lényeit, hiedelemalakjait és képzeteit az 1970-es évektől kezdve mutatta be.1 2 Ebbéli kutató tevékenységem kiterjedt természetesen a Duna-Tisza közi szlovákságra is. A legutóbbi bajai nemzetközi nemzetiségi néprajzi konferencián a kiskőrösi szlovákok boszorkányhitéről közöltem adalékokat, s csupán a korlátozott időtartam és tanulmány-terjedelem miatt maradt el a kiskőrösi szlovákok körében gyűjtött többi hiedelemalak és -képzet ismertetése.3 A kiskőrösi boszorkányhitről szóló előadásban azonban éppen azért, mert az európai néphitben (így a hazai szlovákok körében is) egyre inkább meghatározó folyamat hatására a boszorkányokról vallott nézetek határa kitágult, s a többi hiedelemalak kárára ezek jellemzőit, cselekedeteit mindinkább a boszorkány tulajdonságaiként tartják számon, hivatkoztunk több Kiskőrösön korábban meglévő mitikus lényre is, amelyeket az itteni szlovákok mai képzetei szerint boszorkányként emlegettek. Mintha a boszorkány magába szívta, magába olvasztotta volna pl. a kísértet (mátoha) vagy a lidérccsirke (bózik) hiedelemalakok egykori jellemző tulajdonságait. Egyúttal rámutattunk a boszorkány és pl. a garabonciás, a házikígyó között kialakult sajátos párhuzamokra is. Ezekre most csak utalunk. Viszont részletesebben szólunk a tudományosokra kiterjesztett boszorkányos jellegzetességekről. Tanulmányunkban a néprajz klasszikus leíró módszerét alkalmazzuk, mivel a kiskőrösi szlovákoknak ezt a néphitbeli tudását eddig még nem dolgoztuk fel, s nincs kellő ismeretünk a korábbi állapotáról és alakulásáról. A mostani ismeret már töredékes. Ezért minden adatot - még ha talán egyedinek tűnik is - fontosnak és nélkülözhetetlennek tartottunk, s lehetőleg felhasználtuk. Természetesen utalunk a feltételezhető etnikum 1 RELL Lajos 1930. 130-193. MÁRKUS Mihály 1943. DIÓSZEGI Vilmos 1974. 63-116. 2 KRUPA András 1974. KRUPA András 1983. KRUPA András 1993. 827-856. KRUPA András 1987/a. KRUPA András 1987/b. 287-303. KRUPA András 1990. 63-89. KRUPA András 1991. 295-307. KRUPA András 1996/a. 247-260. KRUPA András 1996/b. 59-76. 3 KRUPA András 1999. 111-117. 121
