Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Schőn Mária: A Nap folklórja a hajósi svábság körében

közi hatásokra, összefüggésekre is, hiszen a kiskőrösi szlovákok szigetszerű térbeli elhelyezkedésük folytán nem kerülhették el a környező magyarsággal, más etnikai csoportokkal való aktív kapcsolatokat, amelyek visszatükröződnek a hiedelemalakjaikról szóló ismereteikben is (miként azt tapasztalhattuk a már tárgyalt boszorkányhitükben).

A tudományosok és a gyógyító emberek egy részét - miként az előbb említettük - szintén boszorkánynak tekintették, mert ráadásul nem egy cselekedetüknek varázsos, emberfeletti jelleget tulajdonítottak. Pl. hozzásegítettek a rontó boszorkány megismeréséhez, vagy ajánlották: ha megdöglött a megrontott tehén (zahubená krava), a kéménybe rakva egy testrészét füstöljék meg, s minden nap vágjanak bele baltával. Erre az a nőboszorkány, aki a rontást végezte, a homlokán megsebesül, s azonnal tudni lehet, ki is volt az.

A tudományosok foglalkozását általában ismerik, de leginkább határozatlanságot jelző névvel vagy határozott külsővel illetik: egy ember (edom clovek), egy báránybőrt viselő ember (edom clovek mau bircacu bundu na sebe), olyan bácsi (takí báci). Ugyanakkor konkrét történeteket mesélnek róluk: A vásáron a cigány kupec olyannyira megvadította az egyik gazda lovát, hogy az elkezdett nagyon ugrálni. A tudományos ember odament a lóhoz, kezével megsimogatta a fülét, s ezt mondta: No teraz je dobre secko! (No, most minden jól van!) A ló mindjárt lecsendesült. A gazdának csak utólag és pénzért árulta el, hogy a kupec kavicsot tett a ló fülébe, s az ettől vadult meg.

Híres volt a jankováci gyógyítóasszony. Róla viszont egyértelműen állították, hogy nem volt boszorkány. Ráolvasással hárította el a rontást, de rontott is (sa mollila, aj dorobit’ aj odrobit’ vedeld), tehát mégis csak volt boszorkányos tulajdonsága. Az egyik betegnek azt ajánlotta, hogy két hétig (vagy csak két napig) be kell zárkóznia, s nem engedhette be a bezárt utcaajtón át a rontóját, holott az erőszakosan be akart menni. Ha kinyitotta volna az ajtót, kígyókat, békákat látott volna. Az illető rajta kívül igénybe vette a csodatévő soltvadkerti pap segítségét is, aki az imájával végleg meggyógyította, holott az elmondok szerint az orvosok teljesen lemondtak róla. A jankováci asszony úgy is gyógyított, hogy a betegnek el kellett küldenie hozzá a ruháját (gúna), s az alapján állapította meg a gyógymódot.

A tudományos gyógyítóember a közismert ráolvasással eltüntette a tyúkszemet is. Újholdkor így olvasott rá (zacitovau) szlovákul és magyarul:

Co vidím, to rast’ie, Amit látok, nőjön,

a co hintő, kape. ami nincs, fogyjon.

Co vid'ím, nak kape. Amit látok, hadd tűnjön.

Új hold, új király, hívlak vendégségbe.

Vendégségbe nem megyek, vidd el a betegségemet.

A ráolvasó szöveget kétszer-háromszor ismételte.

Az interetnikus kapcsolatok eredménye a kétnyelvű szöveg, mely jelenséggel gyakran másutt is találkoztunk.

122