Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
ha még nincs este, csak már elfáradt a napi munkától. Ha zsákba bújik a nap (schupft en Sack nei), vagyis felhőbe hanyatlik, akkor eső várható. Mondható persze úgy is, hogy a Lízi már följött, fenn van vagy lebukott. Ebédszünetet a hajósi ember régen akkor tartott, ha árnyéka a legrövidebb volt, vagy ha egy jókora lépésssel át tudta lépni. A szőlőben vagy a földeken persze napórát is készítettek (Sannauhr). Ha egy nagyobb darab földjük a falu közelében feküdt, akkor tavasszal a déli harangszóra két darab 30-40 cm-es botot bedugtak a földbe, egymástól 10-15 cm-re úgy, hogy az árnyékuk egybeessen. Este a szőlőben és a kukoricásban akkor fejezték be a munkát, ha a növénysor árnyéka átvetődött a harmadik sorba. Ha az árnyék a harmadik sorba ér, akkor fájront. Mire hazaérünk, tisztességes este van. Mert ha nem hagyjuk abba, akkor nagyon késő lesz. (Wenn dr Schatta en dr dritt Gass odr Kräft ischt, nach isch Zait zum hueigau.) Hiszen a fáradt lovakkal, többnyire csak egy lóval, sőt gyakran az ökrösszekérrel vagy tehenekkel néha a borotai határból kellett hazaérni. Meg hát útközben még be kellett térni a pincébe is egy kis borral meglocsolt paprikás kenyérre (Weibrot) meg egy pohár borra (a Gldsli Wei). A nyári naptól az ember lehet napégetett (sannvabrennt). Ha valaki kendőt köt a fejére, és az arca leég, de a nyakán meg az állán a bőr fehér marad, akkor majompofája van (hat a Ajfagfriß). A hőség lehet nagy, ronda, iszonyatos, sőt mindenható nagy (großa, greulaga, fuarchbarascha, allmachtsgroßa Hiti), amitől apró, viszkető hólyagocskák (Hitzbldtrla) lepik el a nyakát, és amitől megdöglik az ember (d Hitz ischt zum Hiweara). És ha sok vizet iszik a határban dolgozó ember, vízrészegséget kap (kriat en Wassrrausch), ami sokkal rosszabb, mint a bortól való lerészegesedés, mert a remegés, gyöngeség, hányinger, hidegrázás több napon át is eltarthat. Ha betegség miatt az ember hosszabb ideig szobai tartózkodásra kényszerül, akkor a fehér bőre miatt árnyékember lesz (Schattama). Esetenként persze azért is, mert csak árnyéka hajdani önmagának. Ugyanígy az alma is, melyet mindig levelek takarnak, és nem kap pirospozsgás színt, árnyékalma (Schattaüpfl) lesz. Más gyümölcsre ezt a szóképet nem használják. Rekkenő hőségben, mikor áll a levegő, a hajósiak a szélcsinálóért küldik egymást. A Wendmachr szó Hajóson szélcsinálót jelent, nem a német nyelvben ismeretes széltolót. Ilyenkor képzeletbeli személyre gondolnak elsősorban, de nyilván az a család is eszükbe jut, amelyre ragadványnévként került a Szélcsináló név, mint a templomi orgona fúj- tatójára. Ragadványneveknél maradva, említsük meg, hogy volt a faluban egy Esősidő (Reagaweattr) nevű ember is, arra az esetre, ha nagy szárazság uralkodott. Na, szóljunk már az Esősidőnek, hozzon már egyszer esőt! Az 1999-es nagy szárazság idején sóhajtott fel a nagynéném így, aztán még hozzátette: Meghalt már. A kánikulai napok a kutyanapok (Handstäg), mint a német nyelvben. Ilyenkor a nap hólyagokat süt az ember bőrére (d Sann scheint Blatra), ha nem vigyáz. De akkor is, ha az ember sokat akar végezni a hőség ellenére, mondhatja, hogy addig haza nem megy, míg a nap hólyagokat nem süt (bis d Sann Blatra scheint). Nyári hőség idején testet-lelket üdít az eső. A napos eső a kedves, becézett Sanna- reagile. A kislányok kiálltak az eső alá, hogy hosszú hajuk legyen, miközben mondókát mondtak. A Sannareagile helyett egyesek azonban a Napbözsitől kérték az ajándékot: 111
