Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
őket: Nézzétek csak, milyen mérgesen néz le a Napbözse! (Guckid amal, wia wild daß sie scha raguckid a Sannalise.) Ha a napra magyarul tesznek megjegyzéseket a sváb emberek, akkor is ugyanezt a tartalmat variálják. A nyári hőség oka nem egyedül csak a Lízi. Szerepet kap benne Szent Péter, Szűz Mária, sőt az ördög is. Halljunk néhány hajósi indoklást, mitől is van a kánikulai meleg! Ma Szent Péter babot főz ebédre, ezért van olyan nagy meleg, mert jól alá kell raknia, hogy elkészüljön délre vele. Ha kinn voltunk a szőlőben, és nagy volt a hőség, mindig így mondtuk: Hó, ma megint babot főznek, azért van olyan meleg. Ahhoz jól kell tüzelnie, hogy délre elkészüljön. Vagy: A Péter, az babot főz és rétest is süt. Ma megint erősen rakja a tüzet. Vagy: A Péter ölfával fűt, akáccal. Vagy: Es miközben Szent Péter babot főz, Szűz Mária fánkot süt. Vagy: A Pétrusz nagy köteget vitt a tüzeléshez, nagyobbat, mint az elmúlt napokban, úgyhogy ma nagy forróság lesz. (Heit hat dr Petr a großa Buschl zum Schira, a greßra wia andri Täg. Heit weatt’s riesisch warm, heit tuat’r riesisch schira.) Vagy: Ma nem spórol az ördög a fával, úgy látszik, a Jakab [mármint a holdban lakó Jakab] eleget vágott össze neki. Ma nagyon meleg van. Biztos sok fát vágott. Vagy: Az ördög rakja oly nagyon a tüzet akácfával, hogy nagy forróság legyen, mert kenyérsütés lesz fenn a mennyben. Az ördög csak a tüzet rakja. (Dr Teufi tuat schira mit Agazien and daß riesisch haeiß ischt, nach teand sie Brot bacha em Hemml dóba. Dr Teufl tuat nu schira.) Szólni kell a ritka természeti tüneményekről is. Viszonylag ritka fénytörési jelenség az, amit az alföldi pásztorok vaknapnak mondanak, a hajósiak vad napnak (wild Sann). Általában a délutáni nap közelében a felhők közül egy második nap is előbukkan. Sőt, 1998-ban egyszer két melléknapot is láthattam egyforma távolságra a naptól jobbra és balra. Időjárás változás előhírnökeként jelenik meg ez a nem tűi gyakori jelenség. A napfogyatkozásról (Sannafenschtrnuß) gyönyörű hiedelem maradt fenn. Ha nap- fogyatkozás van, annak az az oka, hogy Jakab, a hold elmegy a Lízihez, a naphoz ugyanúgy, ahogy bármelyik fiú jár a lányokhoz, átöleli, és akkor a nap már nem tud sütni. Egy másik változat szerint napfogyatkozáskor hajba kap egymással a Lízi és a Jakab. Azért van napfogyatkozás, mondta a nagyapám mindig, mert találkozik a hold és a nap, és akkor összeverekednek egymással (sie haarid mitanand). El olyan felfogás is a faluban, hogy a hold erősebb a napnál, azért van a nap- fogyatkozás. Végezetül a mennydörgésben is a Lízi és a Jakab veszekedése a ludas. Van legénynap (Buabasann) is. Ez onnan kapta a nevét, hogy a legények éjszaka járnak a lányokhoz, akkor virrad fel az ő napjuk. Persze csak a holdtölte körüli fényes éjszakákat nevezték legénynapnak. Kövessük most végig a nap útját reggeltől naplemente utánig!2 A nap reggel feljön (kämmt rauf), napközben süt {scheint), sőt szúr (sticht), és napszúrást okoz (Sannastich). Kinéz a felhők mögül (guckid raus van die Wolka), vagy éppen elbújik (vaschlupft). A felhőtlen égbolt tiszta, mint a kristály. (Dr Hemml ischt klar wia Krischtal.) Lehet a napon sütkérezni (si sanna), vagy fürödni a napban (bada en dr Sann), a ruhát is nyaranta napoztatják (sanna), hogy újra jó illata legyen. Este lemegy a nap (gaht na), ilyenkor esteledik (s tuat abadala), és esti illat uralkodik (jetz ischa so an Abidgschmack). De mondhatja ez utóbbi kifejezést akkor is az ember, 2 BÁLINT Sándor 1978-1979. 440-443. 110
