Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál

Amikor már mindenki szedett a pörköltből, akkor az asztalra került az abált hús (kreclflájs), melyhez savanyú tormát, boros tormát (vojgré) adtak. Ez úgy készült, hogy a tepsiben megpirított tormához boros-cukros-sós levet adtak. A tepsi abált hús odakerült az asztalra, és mindenki szedhetett magának a pörkölt után vagy a pörkölt helyett, ki hogy szerette. Én a pörköltöt nagyon szerettem, de az abált húsból meg a fejénél levő mirigyekből ettem még ilyen tormával, és a végén megettem egy szelet májat, csak megsózva és megpaprikázva - emlékezett egy gazda a régi időkre.

Nemesnádudvaron az volt a szokás, hogy délután négy óra körül befejeződött a disznó feldolgozása, s a munka végeztével a férfiak elmentek a pincébe egy kis kóstolóval (sültekkel). Ott beszélgettek, borozgattak, s általában hat-hét órára jöttek vissza, amikorra az asszonyok elkészítették a vacsorát.

Sok nádudvari családban ma is megtartják a régi disznótoros szokásokat, nem változtatnak semmin.

A hagyományos disznótoros vacsora első fogása az orjaleves (mecl szuppö) volt, metélt vagy kockatésztával.

Ezután következett a második fogás, a főtt orja (rukkmászl) tormával, de a gyerekeknek inkább paradicsomszószt adtak vagy fokhagymaszószt.

Az orjaleves után, aki akart, ehetett még a délről maradt paprikásból is. A hagyományos harmadik fogás a sült hús, sült hurka és kolbász volt, melyet tepsiben sütöttek ki. Kenyeret és savanyúságot adtak mellé.

Újabban a harmadik fogás nem a sültek, hanem a töltött káposzta (filc kaut), de ez nincs minden háznál.

A sültek után a sütemények következtek: hagyományosan a mákos, a diós, a túrós kalácsok (bejglik), hájas tészták (smerkrápe) lekvárral vagy reszelt almával töltve, cimetes hájasok, azaz kakaós, fahéjas kiflik, túrós, mákos, almás, meggyes rétesek (strúdli) kerültek az asztalra. Számos háznál a kerek fánk (pronekítl) és a kürtőskalács is a hagyományos régi sütemények közé tartozott a XX. század elején.

A disznótoros kántálás elmaradhatatlan szokás volt Nádudvaron, még néhány évvel ezelőtt is voltak olyan szomszédok, akik beöltöztek. A vacsora után jöttek a maskarások, a kolbászénekelők (verstlen szinö): felnőtt szomszédok, utcabeliek régi ruhákba beöltözve. Megkérdezték tőlük:- Honnan jöttetek ?- Szászországból, ahol a ferde seggek nőnek.

Leggyakrabban vályogvető cigányoknak, vándorköszörűsnek, esemyősnek öltöztek be. Előfordult az is, hogy tréfából ellopták a tepsi kolbászt, hurkát, ami természetesen előkerült valamelyik szomszédból. A kántálók köszöntő verseket adtak elő, zenéltek is: előkerült a harmonika vagy a hegedű, énekeltek is. Majd a vidám műsor után a kántálók kosarába vagy tarisznyájába kis kóstolót csomagoltak, de tréfából egy pár csontot is beleraktak a tarisznyába. A kántálók ezután hazamentek, vagy a pincékhez mentek ki, s ott elfogyasztották a kóstolót.

Nádudvaron se szeri, se száma a tréfás kántáló verseknek. Ezeket a köszöntőket tipikus nádudvari disznótoros versekként tartják számon a környékbeli sváb falvakban. A hajósiak is sokat átvettek belőlük.

105