Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
Aratáskor kinn a mezőn főzték ebédre a bablevest (póne szuppö), a paprikás krumplit (krumpírö tunkösz) sonkával, kolbásszal, vagy tojást vertek bele. A végzéskor a pincénél tartották a végzési bált, amikor birkapaprikást (shofpaprikas) ettek. A szüret befejezésekor is főleg birkapaprikás volt, a krumplit is belefőzték. Savanyú paprikát adtak hozzá. Ez készülhetett törköllyel savanyítva vagy gyors savanyítással, mely egy nap alatt készült el. Ilyenkor sós-ecetes-cukros vizet öntenek a tűvel megszúrkált paprikákra, s így az ecetes víz hamarabb átjárja. Ha az új ház felépült, rögtön fel is szenteltették, ez ma is szokásban van. A házavató vacsorán a papot is megvendégelik. Általában húslevest, pörköltet, pecsenyéket készítenek ekkorra, valamint sós pogácsával, sós fonott kaláccsal zárják az ünnepet. A disznótoros vacsora13 a paraszti élet kitüntetett alkalma, a régi világban mindenhol bőségesen megadták a módját: a több fogásból álló ételsor elfogyasztása után még zenével, dallal, tánccal vigadtak - maskarás játékkal, köszöntőkkel tettek emlékezetessé minden disznótort. A disznóvágás napjának étkezési szokásait még a XX. század második felében is a hagyományőrzés és a sokszínűség jellemzi. Nádudvaron is megtalálhatók az elmaradhatatlan fogások, melyek egy-egy családban éppen el is maradhatnak, ha nem felelnek meg a családtagok egyéni ízlésének. Nemesnádudvaron a disznó leszúrása előtt a férfiak pálinkát ittak. Egy kupica pálinkát ivott mindenki ilyenkor, de utána már nem vették elő a pálinkás üveget - itt nem volt szokás a nagy pálinkázás. De volt olyan ház is, ahol inkább a szúrás után kínálták a pálinkát, nehogy a böllér talán mellé szúrjon. A XX. század első felében a déli abahússal kezdődött a napi étkezés. Az utóbbi évtizedekben Nádudvaron is divatba jött a vérespaprikás (blut paprikas): a hagymás vérespörkölt, melyet rögtön a szúrás után gyorsan elkészítettek és el is fogyasztottak. Olyan házaknál, ahol nem szerették a véres hurkát, ott vérepaprikást (blut tungesz) csináltak a vérből: a vért vízben megfőzték, amikor elkészült, kiszedték a fazékból és összedarabolták. Külön edényben hagymát dinszteltek zsíron, s beletették a főtt vért. Ezt az ételt ma is sokan elkészítik. Újabban az is előfordul, hogy egy kis húsból és májból készítenek frissensültet reggelire. Ez régen nem volt így: akkor mindenki megvárta, amikor az abahús elkészült ebédre. Nemesnádudvaron pörköltet (paprikas) adtak köret nélkül kenyérrel a disznótoros ebédre, melyhez savanyú paprikát (faszpaprika) ettek, mely szintén helyi specialitás. A hordópaprika készítése általános szokás a faluban, melyet az őszi, félig érett csemegepaprikából készítették a pincékben. Ott meszetes vízzel megmosták, majd a szárát végig levágták, s beletették a lugzó dézsába vagy hordóba, egy kevés só hozzáadásával. Ennek a tetejére leveles meggyfaágat, majd annak a tetejére édes szőlőtörkölt tettek. A dézsa tetejét leszorították, majd felöntötték vízzel. így az édes törköly savával savanyították a paprikát. A pörköltbe belekerült az orjának a fejhez eső része, mely véres hús, az orja végéből levágott csontos rész, a tüdő, a szív, a sonka fölső része, a zsírszalonna egy darabja, s bőrkék. 13 BEREZNAI Zsuzsanna 2001. 209-270. 104
