Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
A húsvétot megelőző nagyböjtben sóba-lébe főtt leveseket, tojásos és tésztaételeket készítettek leggyakrabban. A sóba-lébe főtt krumpli- és bableveseket nem rántották be. A tojásételek között a savanyú levest tojással (szauri prí un ájr) gyakorta készítették. (A hagymát olajon megdinsztelték, lisztet tettek bele. Ha elkészült a rántás, törött paprikát, sót tettek hozzá, majd vízzel felengedték. A forró vízbe fejenként egy-két tojást tettek, nem keverték meg, így egyben fő meg. Friss metélt vagy csipetke tésztát tettek bele, vagy külön lábasban főzték meg a tésztát, s külön tették az asztalra. Az ecetet a tojás levesbe ütése előtt tették bele, kis cukorral ízesítették.) A tésztaételek között leggyakrabban túrós tésztát (khész núdl) főztek nagyböjtben. Legtöbben parasztosan csinálták: a dinsztelt hagymát megszórták piros paprikával, ezt keverték el a tésztával, majd a túróval. Nagypénteken szokás volt halászlét főzni ebédre. Vannak olyan családok, ahol ma is ez a nagypénteki ebéd. A nádudvari sváboknál nem volt szokás a sonkát húsvétra eltenni, egyáltalán nem ettek sonkát és tojást együtt húsvétkor. Húsvétra általában valamilyen baromfit vagy bárányt vágtak. Az ünnepi ebéd vasárnap volt: tyúkhúsleves, pörkölt, sós fonott kalács (flahtana cop), a tetején sóval, köménymaggal megszórva. Olyan nagy volt, mint a tepsi. A XX. század elején népszerű volt a hovlsata nevű, palacsintaszerű, de annál sűrűbb tésztából készült sütemény is. Kedvelt volt húsvétkor a rétes és a túrós lepény is. Az 1950-es évektől a különféle piskótatészták jöttek divatba. A pünkösdi hagyományos ebéd a tyúkhúsleves, kacsa- és libasült, sonka, sült húsok voltak. A XX. század első felében az volt a szokás, hogy pünkösd hétfőn uzsonnát vittek a pincékbe, általában sült húst, kolbászt. Ott uzsonnáztak, beszélgettek a rokonok és a barátok. A csörögefánk sem maradhatott el ilyenkor. A nemesnádudvari búcsút Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án tartják. A második világháború előtt a napján tartották, ma a hozzá legközelebb eső vasárnap. A búcsús ebéd a következő volt hagyományosan: tyúkhúsleves, paprikás, libapecsenye (kinceprádl) és rétesek. Újkeletű hagyomány Nemesnádudvaron az Újbor Ünnepe. Ezt az ünnepet a község minden évben a Szent Mihály napjához kötődően, szeptember végén rendezi meg. Vidám játékos versenyek, népi iparművészeti bemutatók, borverseny és borkiállítás szerepel a programban. A névnapokat a XX. század elején is megtartották. Egyes helyeken ilyenkor paprikást főztek a vendégeknek, máshol süteménnyel kínálták őket: pogácsával, rétessel, fánkkal. Az is előfordult, hogy almába, burgonyába tűzött, színes szalaggal díszített rozmaringot adtak át a köszöntő vers elhangzása után az ünnepeknek.12 A születésnapok megünneplése a második világháború után jött divatba. Családi körben a gyerekek születésnapját évente megünneplik, a felnőttek inkább a kerek évszámokat tarják. Az esztendő legfontosabb betakarítási munkáihoz végzési lakomák kapcsolódtak. 12 HECKENBERGER Péter 1991. 317. 103
