Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál

s beletették a túrós dézsába. Hetente raktak hozzá új túrót, de úgy, hogy esetleg kivéve a dézsából jól összedolgozták a régivel. A savót leöntötték róla.

Ugyanígy nevezik Hajóson azt is, ha a lakodalmakra friss túrót, vajat és sót dolgoznak össze. Újabban margarint is adhatnak a vaj helyett, s egy hétig érlelik. Az illata olyan lesz, mint az erős túróé, de nem erős.

Halotti tor nem volt és ma sincs szokásban a nádudvari sváboknál. Régen, amikor még a háznál ravataloztak, a temetés után négy vasárnap délután, a litánia előtt két órakor imádkoztak a háznál. Az ötödik vasárnap a családtagoknak, azoknak, akik segítettek a koporsót és a lobogót vinni, a komáknak ebédet adtak a halottas háznál. Az ebéd ekkor tyúkhúsleves volt birka- vagy baromfi pörkölttel, majd kalácsot és csörögefánkot kínáltak.

Vasárnaponként is ünnepi étel került a nádudvari parasztember asztalára. Ekkor a legtöbb háznál valamilyen baromfit vágtak. Hétköznap nem volt szokás baromfit vágni, csak akkor, ha a baromfi volt beteg, vagy ha a gazda volt beteg. A húsleves vagy rétesleves után a pecsenye következett dinsztelt krumplival vagy tepsikrumpli (tepsii krumpíro), azaz tepsiben sült krumpli kolbásszal. Rétest, fánkot, pogácsát (pugécslen), kelt kalácsot is sütöttek a vasárnapi ebédhez.

A kalendáris ünnepek között a karácsony és a húsvét voltak a legkiemelkedőbbek.

Karácsony előtt disznót vágtak, így biztosították az ünnepi és a későbbi hússzükségletet.

Adám-Éva napján böjtöltek, nem ettek húst, csak amikor már este a csillagok feljöttek. Reggelire bojtos ételeket adtak: főtt krumplit (kohta krumpíra), főtt tojást (kohta ájr). Az ebéd sóba-lébe bableves (póna szuppö) vagy sóba-lébe krumplileves (krumpíro szuppö) volt.

A nádudvari sváboknál nem volt szokás a karácsony böjti rituális étkezés (mézbe mártott fokhagyma, dió, alma stb.). Az éjféli miséről hazajőve már nem ettek.

Karácsony első napján azonban háromfogásos ünnepi ebéd volt: tyúkhúsleves, pörkölt kakas-, tyúk- vagy sertéshúsból, sült kacsa (kacsa, entert) vagy pulyka (pujkr) savanyúsággal. Végül háromféle bejgli zárta az étkezést.

Szilveszterkor halászlét (fis szuppö) főztek ebédre bográcsban, melyhez vastag metélt tésztát készítettek. Ez még ma is szokásban van.

A szilveszteri vacsorára kocsonyát, kolbászt főztek, melyet tormával ettek. A virsli (verstl) 1945 után jött divatba.

Újév napján sertéshúst kellett enni, mert a disznó betúrja a szerencsét a házba. Csibét nem szabad ilyenkor enni, mert az mindent szétkapar. Babot, lencsét, bablencsét is gyakorta főztek ekkor füstölt disznóhússal, kolbásszal, hogy sok pénzük legyen az új esztendőben.

Újévkor köszönteni jártak: a gyerekek reggel, a felnőttek délután. A háziak süteménnyel, borral kínálták őket.

Farsangkor táncmulatságokat rendeztek.

Farsangkor kocsonya, sült vagy főtt kolbász voltak a legkedveltebb ételek. Kerek fánkot (prúna kíhl) is gyakran sütöttek, melyet lekvárral vagy fahéjas cukorral megszórva ettek. Mivel alma télen is volt, a téli ünnepek kedvelt süteménye volt az almás pite (epl pítö) is. Az 1940-es évektől már volt piskóta, piskótatekercs is, melyet farsangkor is gyakorta sütöttek.

Farsang utolsó keddjén a fiúk tojást gyűjtöttek, kimentek a pincékbe, s ott fogyasztották el a tojásrántottát kolbásszal.

102