Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN
gazdák azt a lehetőséget, hogy szénájukat a havasi irtáson etessék föl télen és tavasszal állataikkal. A vallomástevők a széna mellett ágat is emlegettek takarmányként. Ezzel a kifejezéssel valószínűleg a lombtakarmányt jelölték. 275 A fancsali székely gazdaságok havasi szállásain barom, vagyis nagyállat, pontos megjelöléssel pedig ökör és ló teleltetéséről emlékeztek meg az 1592-ben valló tanúk. A vallomástevők következetesen Fancsali Lukács méneséről, Tiboldi Gergely méneséről, Fancsali Lőrinc Ökreiről, Fancsali Lőrinc barmairól, vagyis családi állatállományról szóltak. Az állatteleltetés és a havasi állattartás családi jellege valószínűleg nem zárta ki mások állatainak befogadását, vagyis a bérért végzett teleltetést, legeltetést, makkoltatást. Utóbbira kiváló példákat emlegettek a perbéli tanúk. Matthaeus Seoczj, siménfalvi lakos vallotta: "Disznóimat tartotta makkon az fanczialj Marton Péter, en nekj fizettem"? 16 Gregorius Leorincz malomfalvi lakos is hasonlóéppen nyilatkozott: "Disznóinkat tartotta Fanczialj Lwkaczj az Nywladban makkon. Az medve meg is zaggatott vala bennek" 211 Bizonyára kerültek idegen állatok a családi juhfalkákba is. 278 A legutóbb idézett vallomás, illetve a benne szereplő Fancsali Lukács név azt a gyanúnkat ébresztheti, hogy a XVI. század második felében nem mindig határolható el egyértelműen a havasi családi gazdasági telephely és az un. pásztorszállás. A tulajdonos személye összekapcsolhatta őket. Fancsali Lukácsnak ugyanis Nyuladon volt irtáskaszálója, szállása, ahol "barmát", "ménesét" szénáztatta. Ugyanakkor és ugyancsak Nyuladon makkoltatta sertésfalkáját, amelybe malomfalvi gazdák sertései is jártak. Kérdés, hogy a sertésfalka pásztora az egész havasi tartózkodás ideje alatt külön szálláson pihentette-e állatait, vagy pedig használta gazdájának nyuládi szénafeletető, "baromteleltető" szállását? Bizonyos időszakokban az utóbbi látszik valószínűnek. 279 Mindebből következik, hogy óvatosan kell eljárnunk a tanya-ősnek számító családi gazdasági telephelyek és a tanya-előképnek nem nevezhető "pásztorszállások" elhatárolása során. Fentebb, amikor négy csoportba rendeztem a szállás szó jelentésére felsorakoztatott szövegeket a gondos mérlegelés ellenére is kerülhetett oda nem illő szöveg a harmadik csoportba. A XIX. században viszonylag könnyen elhatárolódott a havason létrehozott paraszti gazdasági telephely és a közlegelők, közerdők un. pásztorszállása. Különösen a falu kondájában legelő, makkoló sertések és a "cimboraságok", "esztenatársaságok" közös juhnyájai esetében. A XVI-XVII. századra vonatkoztatva azonban az elhatárolás nehéz, mert a disznó is, juh is nagyrészt családi falkákban járt a havason. Következésképp, a szűkszavú és gyakran felületesen elnagyolt szövegekből nem lehet mindig biztosan megállapítani, hogy ha egy pásztor valamelyik perben hajdani havasi szállásáról, Vö.: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1983. USZO. II. 98. USZO. II. 90. A juhok családi jellegű tartására: "Laktam Orozhegjben Istwan Thamasnal. Thudom, hogj juhait Nywladban tartotta, en teolem az paztornak ennj kwldeot" (1592 - Gregorius Szaz, Ilke-mindez "Bekes hada", vagyis 1575 előtt történt - USZO. II. 97.) Gregorius Nagy Badó szentkirályi tanú 1592-ben, amikor felsorolta névszerint a legnevezetesebb fancsaliakat, akik Nyuladban szállást tartottak, megjegyezte: "szállásokban haltam isjuhual". (USZO. II. 84.) Ez az adat talán arra utal, hogy a havason tartott családi juhfalkák a rájuk vigyázó pásztorral együtt gazdájuk irtáskaszálón létrehozott gazdasági telephelyén is tölthették az éjszakát.
