Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

fancsaliak Nyulád-széli, nyuládi haszonvételét. 1592-ben azonban pert kezdeményeztek, amit szerencsésen meg is nyertek. A fancsaliak több havasalji falu lakóihoz hasonlóan, Oroszhegy területén jártak át, amikor havasi birtokaikra mentek, vagy onnan jöttek. Következésképp, kénytelenek voltak használni az oroszhegyi "vetéskapukat". Sok tanú felemlegette 1592ben ezt a tényt, többek között a zetelaki Martinus Gergely alias Kovács: "Thudom, hogj mikor Ozozhegien alol mennek oda fel az fanczialiak, ket vetés kapwn mennek által, de mikor az falwnal mennek, három kapwn által kell mennj" }

b% Joannes Mathae farkaslaki tanú megfogalmazása szerint:...a fancsaliak... "két vetés kapw által mennek fel Nywladban és egj barom ellen való kapw által" }

m Több utalásból is kikövetkeztethető, hogy a havasok erdeiben kitaposott szekérutak kanyarogtak. Ezeken közlekedtek a havasok használói. 1592-ben Szentkirály területén emlegették a "Havasba járó út" helynevet.

270 1612-ben "az havasra jaró orzagj utián...orozhegi határban" tört ki a verekedés az oroszhegyiek és a lengyelfalviak között.

271 Ugyanebben a perben emlegették a "Vágott ut tartomaniat", amely helynévben a "vágott út" kifejezés bizonyára közmunkával kialakított útszakaszra utal.

272 A havasi utak bizonyára nem voltak tartósan kihaltak és járatlanok. Erre utal Petrus Menihart ilkei tanú 1592. évi vallomása, amelyben arra emlékezett, hogy egyszer Nyuladon az irtáskaszálót birtokló Fancsali Lőrinc "hidat czinalt vala egj sáros árokra, hogj az széna fwet ell ne járjak" 273 Az 1592. évi nyuládi perben névszerint is emlegették azokat a fancsali székely gazdákat, akiknek irtása, gazdasági telephelye, szálfása volt a vitatott havasi területen. A megidézett tanúk vallomásai Fancsali Dienes, Fancsali Ferenc, Fancsali Lőrinc, Fancsali Lukács, Fancsali Márton, Fancsali Miklós, Fancsali Péter, Dienes Balázs, Gergely Péter, Miklós János, Péter György és Tiboldi Gergely hajdani fancsali gazdák nevét örökítették meg. Legtöbben talán Fancsali Lukács havasi állatteleltető szállását emlegették. A vallomásokban szereplő fancsali gazdák a falujuktól távoleső erdőkben fák kérgének körbevágásával, "aszalással", égetéssel, illetve az elszáradt fák kivágásával, elhordásával irtásokat hoztak létre, amelyeket fúkaszállásra és részben földmüvelésre használtak. A szűkszavú vallomásokban szó esett nyuládi irtásterület szántásáról és rajta len termesztéséről is. A szántásnál jóval nagyobb jelentősége lehetett a szénakaszálásnak és "szénatakarásnak".

274 Az elkészített szénát a szálláson "berakták" valamiféle tároló építménybe. Egyes gazdák az otthoni szükségletnek megfelelően lassan hazahordogatták a faluba havasi szénatermésüket. A szállítás az őserdei szekérutakon fölöttébb sok vesződséggel és nehézséggel járt. Bizonyára ezért is választották más USZO. II. 79-80. USZO. II. 81. USZO. II. 66. KÁL. UTJ. II. 5. 3. A „vágott út" kifejezést vö.: Téglás Gábor hajdani fejtegetéseivel a Tatárok útja egy szakaszának mesterségesen „kivágott", kimélyített voltáról. (TÉGLÁS Gábor 1895. 315.) USZO. II. 90. "Takartam szenat Nywladban Fanczialj Drabant Benedeknek" (1592 - Antonius Bodo, Szentkirály USZO. II. 88.)