Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

A HAVASOK HASZNÁLATA ÉS A HAVASI SZÁLLÁSOK A XVI-XVII. SZÁZADBAN A szállás fogalma A havasok haszonvétele a XVI. század közepétől történeti forrásokkal igazolhatóan - gyaníthatóan azonban korábban is - hozzátartozott a havasalji falvak mindennapi életéhez. A magas hegyek lábainál fekvő helységek népe a havasokba járt épületfáért, tűzifáért, zsindelyért, feldolgozni való fáért; a havasokban legeltette lovait, szarvasmarháit, juhait, kecskéit; a havasi makkon hizlalta sertéseit; a havasi erdőkből irtott újabb és újabb kaszálókat, szántóföldeket. A távoli havasok bármiféle használata csak úgy volt lehetséges, ha a havasokban tartózkodó emberek telepeket, telephelyeken felállított épületeket hoztak létre maguk és állataik számára. A havasi telep lehetett hevenyészve összeállított kaliba; mozgatható, arrébb költöztethető esztena, "kosár"; mezei szénatartó; gondosan megépített csűr, amely mellé kis faház is kerülhetett. A havasi telephelyet, bár nevezték akolnak, esztenának, kosárnak, majorlaknak is, a XVI. századtól összefoglalóan jobbára a régi magyar szállás szóval jelölték. A XVI-XVII-XVIII-XIX. századi udvarhelyszéki nyelvhasználatban, miként a Kárpát-medence más tájainak magyar nyelvhasználatában is, a szállás szó egyszerre, egyidőben többféle dolgot jelentett. Ezért, ha történeti forrásban a szállás kifejezésre bukkanunk, érdemes alaposan tanulmányoznunk a sokféle jelentésű szó szövegkörnyezetét. A XVI-XIX. századi udvarhelyszéki írott forrásokból, elsősorban perszövegekből a szállás szó alábbi alapjelentései bogozhatok ki: 1. Városi-falusi ház, lakás jelentés. 1590. évi fiatfalvi vallomásban fordul elő: "Georgy uram hazában visza szalla, mint hogy az eleött is ott volt szállása, lakassa."

214 1595-ben perlekedő, verekedő, egymás házát háborító udvarhelyi lakosok perében vallották: "jeöve oda zallasomra fegjveres kézzel"

215 Ebbe a jelentésbe belefér az alkalmi városi, falusi megszállás, az ideiglenes tartózkodási hely, a bérelt lakás, az "Unterkunft"- értelmű vendégszállás jelentés is. Két példa 1597-ből: "mert Bekesj János Vram hazánál tart Zallast Teövissen".(Bikafal

va). "Az I. nallam tart uala zallast". (Farkaslaka).

216 1596-ban Medeséri Lőrinc Péter Kadicsfalván járván meglátogatta rokonát, Tibold Antalnét, akinek házánál bort is mértek. Az asszony a "kis erezbe" vetett neki ágyat. Az egyik italozó kadicsfalvi lakos rátört a pihenő férfira és megverte. A sértett panaszában szerepel a "zallasomra jött, az ajtót betörte" kifejezés. A verekedő kadicsfalvi védekező szavai szerint tette nem "házra menés", hiszen az épület kocsma, ahova bemehetett, és a panaszkodónak ott "sem hazat, sem zallasat nem tuttam, sem tudom". A sértett válaszában nyelvészeti fejtegetésnek beillő magyarázatot olvashatunk: "Az hol mondgia, hogy nem. volt 214 USZO. I. 132. 215 USZO. II. 211. 216 USZO. II. 321., 334.