Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

kell hagynunk azt a kérdést, hogy miként volt összeegyeztethető birtokjogi szempontból egy bizonyos terület egyidejű fejedelmi és faluközösségi birtoklása. Ugyancsak nehéz megnyugtató választ adni arra az általános érvényű kérdésre: miként vált egy királyi, majd fejedelmi birtok néhány faluközösség tartós és kizárólagos birtokává? Egyszerűbben és konkrétabban szólva: Hogyan lett Varság XX. századi területe fejedelmi birtokból Oroszhegy falu birtoka? Az ún. Székely ládában fennmaradt egy XVIII. századi udvarhelyszéki iratlajstrom, amelynek 2. tétele az alábbi címet viseli: "Bethlen Gábor fejedelem privilegiális levele a sófalvi, parajdi, korondi Havasokról a János király adománya szerint. 1614. aug.. 9." Néhány sorral alább, a 13. tétel: "E havasokban nincs Jus Regium. Erről való akták."

182 A János király, majd Bethlen Gábor által adományozott havasok közvetlenül érintkeznek az oroszhegyiek havasaival. Tulajdonképpen részei az un. Ország havasának. Feltételezhető, hogy az oroszhegyiek is rendelkeztek valamiféle fejedelmi adománylevéllel, de nem maradt fenn, illetve kutatásaim során nem került elő. Nehezíti a kutatást, hogy a tájra vonatkozó legrégibb érdemi források, a XVI. századi és a XVII. század eleji udvarhelyszéki törvénykezési iratok az 1562. évi székely felkelés leverését követő félévszázadban, a székely szolgaság korában keletkezetek, ahonnan a tanúk mindig nagy nosztalgiával tekintettek 1562 előttre, a "székely szabadság" idejére. Ennek a körülménynek a fényében kell tehát értelmeznünk a fejedelmi hatalom, az udvarhelyi vár kapitányainak beavatkozásait. A kutatónak néhány esetben nehéz eldönteni, hogy a tanulmányozott szövegben birtoklási hagyományokon alapuló régi fejedelmi hatalomról, fejedelmi tulajdonról van-e szó, vagy pedig a székelyeket kordába szorító, a székely szabadságot nyirbáló, bosszúálló fejedelmi hatalom valamely megnyilvánulásával állunk szemben. Mert ha valóban középkori múltba gyökerező, élő gyakorlat volt a XVI. század közepén a fejedelmi birtokjog az Ország havasa táján, miként magyarázható Joannes Fodor 40 éves ilkei tanú 1599-ben elhangzott vallomása: "Migh az Fejedelem zamara el nem foghlaltak uala ott az tartomant, addigh my zallasunk uala ott az Taplocza mellett, az orozhegiek es lengelfaluiak kétfelől vettek zallasokkal, de senki nem háborgatott sem eöket, sem mynket, békességesen megh alkuttunk mind három falual".

m Mit jelent az a kifejezés, hogy a fejedelem számára elfoglalták ott a tartományt? Nem de nem, hogy a középkor végén a fejedelmi birtokjog inkább csak elméleti tényező, jobbára csak fikció volt, amelyről a havasalji nép jószerével tudomást sem vett? Nemhogy ezt az elméleti fejedelmi birtokjogot a székelységet elnyomó, bosszúálló fejedelmi politika, mint alkalmatos hatalmi eszközt aktivizálta és juttatta gyakorlati érvényre 1562 után, a XVI. század második felében? Szerencsére a székelyellenes fejedelmi politika szigora a XVII. század elejétől alábbhagyott. A XVII. század első felének nagy fejedelem egyéniségei igyekezetek maguk mellé állítani a székelységet. Ebbe a képbe illeszkedik a messze tekintő Bethlen Gábor fejedelem fentebb említett 1614. évi privilegiális levele a parajdi, sófalvi és a korondi székelyek számára. Talán hasonló privilégiumban erősítette meg ekkortájt az oroszhegyieket és a havasaljai kis falvak népét is a szomszédos havasaik birtoklásában. KÁL. SzL. 87. USZO. III. 116.