Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

A XVI. század második felének udvarhelyszéki törvénykezési jegyzökönyvei többek között arról tanúskodnak, hogy a székely szabadságot korlátozó, a szabad székelyeket fejedelmi jobbággyá változtató állami hatalom igyekezett rajta tartani tekintetét a havasokon. A fentebb idézett ilkei vallomás idillikus képet festett a székely szabadság korának havashasználati rendjéről. Hasonlóképpen szólt Sebastian Kadar, 50 éves malomfalvi lakos 1599-ben: "a reghj zabadsagh ydeöbe az Nyres Mezeön felijei Orzagh Hauassanak hjttak, zabád volt mindennek, seöt Farcad megjejenek, LengeIfaluanak, Malomfaluanak vgian zallas heliek uagion oda fel s teöb falunak is. Senki nem háborgatta megh egjmast"} A fenti vallomásból és a korábban idézett ükeiből is úgy tűnik, mintha a székely szabadság idején a Nagyküküllő jobbpartján fekvő erdők táján a havasokat békésen élő Oroszhegy környéki kis falvak lakói maguk egyeztek volna meg egymás közt arról, hogy melyik falu népe, hol tart szállást, hol legeltet, hol vág fát. Legmesszebbre ment az idealizálásban Gregorius Nagy Bodó 70 éves szentkirályi lakos, aki 1592-ben a vitatott Nyuladról azt állította: "...Erdeyet keozeossen éllek az Hawas Allia, Ilkej, Zent-Thamas, Zentkiralj, Orozhegj".

1

*

5 Mielőtt vérszemet kapna az olvasó, és a szövegben szereplő "közös" szócska miatt az idézetet az egymás közelében fekvő falvak osztatlan közös erdőbirtoklásának perdöntő bizonyítékaként értékelné, el kell mondanom, hogy a tanú határozottan a fancsaliak pártján állt, és Oroszhegy havasbirtokló privilégiumainak nyesegetése érdekében idealizált. Ettől függetlenül ez az egyetlen tanúvallomás, amelyből szószerinti értelmezés esetén a "Negyedfélmegye havasának" fentebb említett használati rendjéhez hasonló, falvak közötti osztatlan közös havasbirtoklás esetleges hajdani létezése gyanítható. Az oroszhegyiek váltig bizonygatták, hogy Nyulad és környéke hajdan az ő "birodalmuk" volt. A többi falu tulajdonképpen betolakodott a havasi területre. 1592-ben különösen a fancsaliak térfoglalását sérelmezték. Többször úgy fogalmaztak, hogy a más falubeliek az oroszhegyiek engedelméből kezdtek irtani, kaszálni, fát vágni. Ilyen szellemben nyilatkozott 1592-ben a 35 éves Blasius Farkaslaki kisfaludi lakos is: "Laktam zolgalaton Orozhegjben Pal Bálintnál. Tudom, mondotta, hogj Nywladot az orozhegiek nemelliek az fanczialiaknak attak zallasnak, de megh lezen oly jdeo, hogj megh bannyak megh az giermekek is. Vgian megh szitta vala azokat, kik oda attak volt".

m Akadt olyan tanú 1592-ben, aki a fancsaliak térfoglalását családi okokkal magyarázta. Szerinte Miklós Jakab oroszhegyi gazda apja kezdett először irtani Nyuladon. Leányát Fancsalba adta férjhez Gergely Péterhez, aki oroszhegyi apósától elkérte és átmenetileg megkapta az irtást. így kapaszkodtak meg a fancsaliak Nyuladon.

187 Előfordult az is, hogy az Oroszheggyel jobbára szemben álló falvak valamelyikének képviselője állította azt egy másik falu lakóiról, hogy azok az ő engedelmükből kezdték élni a havasokat, így nyilatkozott 1599-ben több szentléleki lakos, mondván, hogy a lengyelfalviak régen, még a székely szabadság idején, tőlük, a szentlélekiektől kértek "egj USZO. III. 119, USZO. II. 84. USZO. II. 78. USZO. II. 79.