Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
váráig elterülő erdőkben, másik az 1592-ben már többször emlegetett, a Nyuladdal, a Középrezzel és mindenekelőtt a „Kápolnával" szomszédos, Kis-kun-mező? 0 Figyelemre méltó, hogy a magyar Szent László mondakör legjellemzőbb motívumai: gyógyító forrás vizének fakasztása, pénz kővé változtatása, forrás gyógyerejüvé tétele királyi fürdéssel, valamely hely nevezetességének megteremtése királyi sátorozással stb. együtt, mondhatjuk: koncentráltan fordulnak elő az oroszhegyi „urusos kút" hagyomány világában. Feltételezhető, hogy az 1783-ban betiltott, valószínűleg középkori előzményekkel rendelkező oroszhegyi búcsújárást az „urusos kút" vizének gyógyító erején kívül a Szent László nyomdokain járás élménye, a Szent László emlékhelyek zarándokokat vonzó középkorias ereje, általában egy erős Szent László hagyomány és Szent László kultusz is serkentette. 1 Népesség, nyelv, kontinuitás Oroszhegy helység első írott említése, sok más székely faluéhoz hasonlóan, az 1330-as évekből, feltehetőleg 1334-ből származik. Az 1332 és 1337 között készített székelyföldi pápai tizedjegyzékekben olvasható a falu neve, meglehetősen eltorzított formában: "Item Dominicus sacerdos de Uriczhegy solvit I. banalem" 92 Ebből a rövidke mondatból körülbelül a következő tanulságok szűrhetők le. Oroszhegy a XIV. század első felében a táj egyik legnépesebb templomos falujának számított, hiszen közvetlen környékének sok falujával ellentétben, amelyek valószínűleg már szintén léteztek, de nem volt templomuk és papjuk, szerepelt a tizedjegyzék lajstromán. Papját Domonkosnak hívták. Ez bizony nem sok, de a semminél jóval több! Különösen akkor érezzük ezt, ha előre tekintünk, és szomorúan tapasztaljuk, hogy a XVI. század második feléig érdemleges adatra nem lelünk. Ez az adathiány azonban nem oroszhegyi jellegzetesség. Ugyanez mondható el a táj legtöbb falujáról. 93 A XVI. század közepétől fokozatosan szaporodnak a történeti adatok, olyannyira, hogy sokaságuk a Kárpát-medence alföldi tájairól nézve bőségnek tűnik. A magyar nyelvterület középső részén, ahol a XVI-XVII. században a török hódoltság húzódott, nagyon kevés történeti forrás maradt meg, különösen a falvakról. FERENCZI István 1994/b. 71. - TÉGLÁS Gábor 1895. 315. - Úgy vélte, hogy a Tatárok útjának a szentlélekiek havasi erdejében haladó szakaszát mesterségesen mélyítették ki. USZO. II. 74., 84., 85., 90., 92., 93. Vö.: ZADRAVECZ István 1934. 42. - Az Árpád-házi magyar szent királyok sírját, emlékhelyeit, ereklyéit felkereső középkori zarándoklatokról: PÁSZTOR Lajos 1940. 134-135. - A Szent László kultusszal összefüggő, középkori gyökerű búcsújárásokról és a Szent László emlékhelyekröl: BÁLINT Sándor - BARNA Gábor 1994. 56-62. - A Szent László legenda középkori falképeiről, különös tekintettel az erdélyi freskókra: LÁSZLÓ Gyula 1993. FEJÉRPATAKY László 1887. 133. (Mivel Oroszhegy szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben, az egyházi Schematismusok általában az 1330-as évek valamelyikét jelölik meg az oroszhegyi egyház alapítási éve gyanánt.) Szabó T. Attila erős csodálkozással töprengett azon, hogy a későn népesült Gyergyó helységeiről a XIV. század elejétől a XVI. század közepéig mért nem található érdemi történeti forrás. (SZABÓ T. Attila 1940. 4.) Sajnos ugyanez elmondható a korábban népesedett udvarhelyszéki falvakról is. A régi oklevelek feltűnő hiányát fájlalta már 1901-ben Jakab Elek is. (JAKAB Elek - SZÁDECZKY Lajos 1901. 244.) A fejedelemség kora előtti oklevelek hiánya talán összefügg a középkori székely társadalom sajátosságaival, a közösségi földtulajdon hosszú túlsúlyával, a földesúri tulajdon térnyerésének lassúságával.
