Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY

Az „urusos kút" kifejezésben a kút szó a kápolnarom melletti völgy forrására, az erdélyies és egyben régies urusos szó pedig az orvosló, gyógyító tulajdonságra vonatkozik. A forrás vizének gyógyító erejébe vetett hit a XX. század végén is elevenen él. Erre utalnak a Varságon lépten nyomon hallható történetek a nyuládi csodás forrás vizének használatáról, a középnemzedék személyes vallomásai a kút körülményes fölkereséséről. Erről tanúskodnak továbbá azok a megszürkült rongydarabok, amelyeket gyógyulni vágyók akasztanak a forrás köré húzott drótkerítésre. Parádéjukat kiválóan megfigyelhettem és lefényképezhettem 1992. május 20-án. Korábban a ruhadarabokat a kút körüli fák ágaira akasztották. A gyógyulni vágyók rendszerint fémpénzt is dobnak a forrás vizébe. A nyuládi gyógyító víz a merítéskor zavaros, piszkos, de otthon tartva csodásan letisztul. Állítólag évekig nem romlik meg. Különféle sebek, ótvar, orbánc, szemen nőtt árpa stb. gyógyítására alkalmas.

83 Oroszhegyi hagyomány szerint a forrás vize különösen úrszeredáján és áldozócsütörtök reggelén gyógyít hatásosan. Ezért a búcsú 1783. évi betiltása előtt a táj falvaiból összesereglett zarándokok bizonyára igyekeztek megmosni beteg testrészüket a csodás hatású vízben. Azok az oroszhegyiek, akik a püspöki tiltás után kétszáz esztendővel is szorgalmasan felkeresik áldozócsütörtök reggelén a kápolnarom és az „urusos kút" tájékát, általában visznek haza a vízből, hogy kéznél legyen, ha gyógyító erejére szükség lesz. A XX. század első felében úrszeredája és áldozócsütörtök reggelén a betegeket, különösen a gyerekeket a helyszínen, jobbára a kút környékén fürösztötték meg a gyógyító vízben. Hajdan a kápolnától nem messze állt egy esztena. Sokan ennek faépületében melegítették a forrásvizet, és ott végezték a gyerekek fürösztését is. A gyógyulni vágyók, illetve azok hozzátartozói fürösztő edényt és vízforraló edényt is vittek magukkal. Akiknek nem jutott hely az esztenában, kövekből rakott alkalmi katlanon, vagy fára akasztott üstben melegítették a vizet, és a szabadban mosakodtak, fürödtek. A varsági hegyi tanyák népe leginkább úgy vette hasznát a nyuládi „urusos kút" vizének, hogy üvegben, kannában hozott belőle és otthon fürdette meg benne a beteg gyermeket. Előfordult, hogy a vízért menő személy, általában a beteg gyermek anyja vagy apja, magával vitte a gyógyítandó gyermek egyik ruhadarabját. Megmártotta a forrás vizében. Vizesen hazavitte. Otthon megszárította és ráadta a gyerekre, így remélve a gyors gyógyulást. Természetesen ilyenkor egy másik, rosszabb darabot, pl. réklit, féketőt is vitt magával a beteg gyerek ruháiból, amit a kútnál hagyott, ágra, drótra akasztva. A forrásnál töltött rövid idő alatt csendesen imádkozott. Nem mulasztotta el, hogy aprópénzt dobjon a vízbe. A varságiak egybehangzó véleménye szerint az oroszhegyi urusos kútnak az a vize hatásos igazán, amit úrszeredáján napfölkelte előtt merítenek. Ezért, akinek szüksége volt a gyógyító vízre, úrszeredáján kora hajnalban indult el Varságról, hogy 2-3 órás kitartó gyalogolás után az erdei ösvényeken elérje a híres nyuládi forrást, és napfelkelte előtt merítsen annak vizéből.

84 Bármilyen különös, a táj népe körében megoszlanak a vélemények arról, hogy tulajdonképpen mikor is van a sokszor emlegetett úrszeredája. Olyanok is különA gyógyító víz felhasználását, a rongyok hátrahagyásának kérdéskörét itt csak röviden érintem. Saját néprajzi gyűjtés Varságon és Oroszhegyen 1991-1996 között.