Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY

régente sok helyekről össze gyűlő köszvényes, ótvaros és más egyéb nyavalyás emberek gyógyulásokat érzették, de még máig is lehet ottan sok rongyot látni a melyeket most is ott hagyogatnak sok sebesült emberek, mint hogy gyógyulásokat érzették a rongyot könnyen ott hagyhatják, ezen kútnak a vize kék szinű mindég és nem fagy bé a legerősebb télen is. - Továbbá van e kápolna romjaitol Keletre Középrezteje s ez alatt egy oly tiszta vizű kút, hogy Erdélyben ennél jobb vizet nem lehet találni, a vize a busnyákot növeli."

7

* Orbán Balázs ismeretlen forrás alapján úgy tudta, hogy a nevezetes búcsújáró kápolna 1723-ban épült. Bizonyára igaza volt az 1783-ban szétveretett kápolnát illetően. Kétségtelen azonban, hogy a csodás hírű „urusos kút" környékén korábban, a középkorban is állt kápolnának nevezett kultikus épület. Erre utal a Kápolna mező helynév, amely jóval régebbi a XVIII. századi kápolnánál. 1592-ben, amikor 167 tanút felvonultató nagy per zajlott Oroszhegy és Fancsal helységek között az „urusos kút" közelében kezdődő és az Ország Havasáig, vagyis a XX. századi Székelyvarság nyugati széléig terjedő Nyulad nevű erdős terület birtoklásáért, sok tanú emlegette a Kápolna mezeje helynevet, sőt szóba került a Kápolna ösvénye és önmagában a Kápolna helynév is.

79 1612-ben egy oroszhegyi verekedési perben Albertus Benedek oroszhegyi tanú a gyógyító kút környékén fekvő területről szólva használta a „Kápolna mezeiben járok vala" megfogalmazást.

80 A Jézus Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelt XVIII. századi kápolna és vele együtt a hivatalos egyház által is elfogadott oroszhegyi bűcsújárások sorsa 1783-ban, a felvilágosodás szellemében tevékenykedő Batthyány Ignác erdélyi püspök szigorú intézkedéseivel pecsételődött meg. A püspöki látogatás és a főpásztori tiltó rendelkezés történetét az oroszhegyi rk. egyház számadáskönyvéből idézem: ,/Notandum: Annor. 1783. Erdélyi Püspök Méltóságos Gróf Batthyani Ignátz úr ő Excellentiája által a kápolna bé tiltatván és fel hagyattatván, azért, hogy maga ő Excellentiája ló háton ahoz föl menvén és személyesen meg vizsgálván, alkalmatlannak és szükségtelennek találván, azis tudtára esvén, hogy az oda gyülekezni szokott rossz keresztények által az ájtatosságnak végződése után sokszor botránkoztató dolgok, részegségek, veszekedések, vérontások mentek végbe, nem lelki haszonra, hanem inkább lelki kárra adva alkalmatosságot. Ugyan 0 PFH. 81. USZO. II. 83., 86., 90., 91., 92., 93., 94. - Sajnálatos, hogy a jeles forráskiadvány helynévmutatójának készítője a Kápolna mezeje helynevet pontos terepismeret híján az Oroszheggyel szomszédos Szentkirály helység határában lévőnek jelezte. (381., 405.) A vallomásszövegekböl, illetve a bennük emlegetett helynevekből nyilvánvaló, hogy az 1592. évi perben szereplő Kápolna, Kápolna mezeje, Kápolna ösvénye helynevek olyan területekre vonatkoztak, amelyek Oroszhegy helység határához tartoztak. A megnevezett helynevek az oroszhegyi „urusos kút" környékének egy-egy szakaszát jelölték. - Figyelemre méltó még, hogy viszonylag távoli helységek lakosai, akik ritkán fordultak meg a vitatott területen, és saját bevallásuk szerint keveset tudtak a táj helyneveiül, a Kápolna mezeje helynevet emlegették. Ez talán arra utal, hogy a gyógyító forrás híre már a középkorban is túlterjedt Oroszhegy határán és legközelebbi környékén. KÁL. UTJ. II. 5. 46.