Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

7. A HEGYI TANYÁK NÉPÉNEK KÖZÖSSÉGI KAPCSOLATAI

7. A HEGYI TANYÁK NÉPÉNEK KÖZÖSSÉGI KAPCSOLATAI Orbán Balázs, amikor 1868-ban ismertette Varság anyaközségét, Oroszhegyet, leplezetlen iróniával mutatta be azoknak a legénykéknek a tájékozatlanságát, akik ritkán jártak falujukban, mivel napjaik többségét a rájuk bízott állatokkal a varsági havasokban töltötték. Közölt egy hosszú versezetet, amelyet bizonyára egy tájbéli literátus székely férfiú költött. A versbe szedett történet egy havasi fiatalemberről szól, aki hazatérve Oroszhegyre, mindenre rácsodálkozik, ami a falusi élet velejárója. Különösen értetlenül szemlélődik a templomban. Megbámulja a miséző papol. Nem érti, és a maga havasi szóhasználata szerint értelmezi a misén elhangzó latin kifejezéseket stb. A humoros történet Orbán Balázs legjobb szándékai ellenére is könnyen tévútra terelgetheti a kései olvasót. A vers és a hozzá fűzött kommentár azt a látszatot kelti, hogy a havasokban tartózkodó oroszhegyiek kiszakadva kulturális közegükből barmok módjára éltek. Ezzel szemben levéltári és néprajzi adatok alapján sietünk kijelenteni, hogy a havasokba szakadt oroszhegyiek és szegődött szolgáik között bizonyára akadt néhány bárgyú és félnótás tökfilkó, de a havasokat használó és a havasi szállásokon időszakosan tartózkodó oroszhegyi lakosok kulturális színvonala nem maradt el a székely falvak népének általános kulturális színvonalától. Ez szinte nyilvánvaló, hiszen a varsági szállásán tanyázó oroszhegyi székely, ha viszonylag sok időt töltött is a havasokban, az oroszhegyi kommunitás tagjaként tért haza újra és újra Oroszhegyre. Az Őrhegy alatti faluban élt közéletet. Oroszhegyen ünnepelt. Oroszhegyi házát tartotta igazi otthonának. Némileg változott a helyzet a XIX. század utolsó harmadában, amikor sok oroszhegyi gazda tartósan kiköltözött varsági szállására. Az 1870-es, 80-as, 90-es években keletkezhetett valamicske kulturális szintkülönbség a faluban maradottak és a havasba költözöttek között, az utóbbiak rovására. A havasban még nem volt, vagy a falusitól alacsonyabb hatásfokkal működött az éppen alakulóban lévő iskola. Varságon még nem lakott pap, nem volt templom, nem működött önálló egyház. A kulturális visszaesés, a falu műveltségi szintjétől való kedvezőtlen elkanyarodás azonban ekkor sem lehetett számottevő az alábbi okok miatt: - A nemzetségek, a családok faluban maradt és havasba szakadt tagjai továbbra is rendszeresen találkoztak egymással. Ilyenkor információkat cserélhettek. A havasban élők járadékokat vittek a faluban maradt öregjeiknek. Az esztendő jeles ünnepein meglátogatták testvéreiket, komáikat. Ha a havasiak a faluban jártak, a család ősi házában szálltak meg. Az emberi életfordulók nagy ünnepeit továbbra is a faluban ülték meg: Oroszhegyen keresztelkedtek, Oroszhegyen tartották a lakodalmakat, és a varsági temetők megnyitásáig Oroszhegyen temették el a havasi halottat is. - A havasba költözött oroszhegyiek 1902-ig az oroszhegyi egyház „megyéjébe" tartoztak. Az oroszhegyi plébános volt a lelki vezetőjük, aki, 1880-tól bizonyosan igyekezett rajtuk tartani a szemét. Lehetőségeihez mérten látogatta, vagy káplánjával ORBÁN Balázs 1868-1873. I. 96-98.