Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA

másik tanyára csúsztatták át az épületet, lehetőleg kaszálón haladtak. Őszi hónapokban a kaszáló füvét borító dér, a hóharmat kedvezett az alulcsúszó használatának. Az épületek szétbontás nélküli elköltöztetése embert próbáló hatalmas munkának számított. Sok összesegítő férfi együttműködésével, közös erőfeszítésével valósulhatott meg. Víznyerés (patakok, források, kutak, sáncok) A varsági tanyák népe víznyerésre patakot, forrást és ásott kutat egyaránt használ. A XX. század utolsó évtizedeiben a víznyerési lehetőségek közé került a forrásból táplálkozó vízvezeték. A vízellátás hagyományos formái tekintetében azok a tanyák számítanak a legszerencsésebbeknek, amelyek a mély patakvölgyekben: a Nagyküküllő, a Nagykút pataka és a Varság pataka mellett települtek. Lakóik azonban a bőséges vízért drágán fizetnek, amikor áradnak a patakok. A Nagyküküllő vize néha, pl. 1970-ben és 1975-ben, eléri a patak közelében álló házak tornácát. Ilyenkor a víz martján korábban vert földmosás-lassító és áradás-fel fogó fűzfák nem segítenek. Az árvízveszély ellenére a völgybeli patak nagy áldás a tanya közelében. Partjára kijárnak inni az állatok. Vizében tisztítják a gazdasági szerszámokat, tisztáják, vagyis sulykolják, mossák, öblítik a ruhákat. Utóbbi funkció a mosógép XX. század végi elterjedésével sem szűnt meg. Gépi mosás után is kihordják a ruhát a patakhoz öblíteni. Másrészt a rongyszőnyegeket, csergéket és más hasonló nagy ruhadarabokat változatlanul a patak vizében tisztítják. A varsági fennsíkok is bővelkednek kisebb-nagyobb vízfolyásokban, amelyek szinte behálózzák az egész határt. Sok tanya közelében folydogál állandó vizű patak. A fennsíki patakok áradása kevésbé veszélyes, mint a Nagyküküllőé. Hasznuk pótolhatatlan, legtöbbször belőlük isznak az állatok. Vizüket használják ruhamosásra, ruhaöblítésre a környékbeli tanyák asszonyai. Ha a tanyai ásott kutak elapadnak, a legközelebbi patak vize segít a bajbajutott családokon és állataikon. A XX. század első harmadában már előfordult, hogy varsági gazda ásott meder segítségével a tanyája közelébe terelte a legközelebbi patak vizét. így cselekedett Tótutcai Tifán Antal, aki 1919-ben épített tanyát a róla emlegetett tisztási Tócca Antal dombja nevű földháton. Ásott egy hosszú árkot, amelyben a tanyájához vezette a Köves patak vizének egy részét. A tanyakerítés mellett végighaladó patakág vizét mosásra, mosakodásra, állatok itatására használják. Emberi fogyasztásra a tanyától délre eső völgy forrásának vizéből visznek. A tanyai telephely regélő felé eső északi oldalán, a kijáró utca végén, az ásott patakmeder előtt egy deszkából szerkesztett rögzített mosópad áll, amelyet mosáskor, különösen a rongyszönyegek mosásakor használnak. Az ásott patakmedertől kis sánc vezet az ásott kútig, amelyet legtöbbször kővel és ronggyal elzárnak. Amikor a kútban nincs víz, a sáncot megnyitják, és a kiapadt kút a csatornákon át a Köves patak vizével feltöltődik. A hegyi tanyák népe legszívesebben forrásvizet iszik. Szerencsére forrás van bőven. Sok tanya lakói a saját földjükön eredő forrás vizét isszák. Az oroszhegyi szállásokat annak idején már igyekeztek úgy elhelyezni, hogy állatok itatására alkal465 A hóharmat kifejezés varsági használatára lásd: TAGÁN Galimdsán 1941. 331.