Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA
megvalósítását a ház első hosszanti oldalán, vagy első végén. Előfordul, hogy a lakóház alatt talajréteg nélküli, hatalmas, lapos sziklatömb húzódik. A patakvölgyek vízhajtásos, vagyis árvíz-veszélyeztetett területén szemmel alig érzékelhető kisebb magaslatot kell keresni a lakóház számára. Jó, ha a ház nem áll közvetlenül a vízparton, mert így a tavaszi áradás idején nehezebben éri el a víz. A porzás és a kíváncsi tekintetek miatt nem kedvező, ha a ház érintkezik az arra haladó viszonylag forgalmas közúttal. A szúk patakvölgyekben azonban nem sok választási lehetőség van. A viszonylag biztonságos magasabb szintet keresve a ház hol a patakhoz, hol az úthoz kerül túl közel. Esetleg a pataknak az úttal ellentétes oldalán épül fel és emiatt töltött szekérbejárót és hidat igényel. Amikor személyi, anyagi, technikai és időjárási feltételek nem teszik lehetővé létező épület elköltöztetését, mozgatását, előfordul, hogy egy régóta álló csűr szabja meg a közelében épülő ház elhelyezését. Az új házat úgy kell fordítani, hogy szemben álljon a régi csűrrel, vagy hosszanti oldaluk derékszöghöz közelítő szöget zárjon be. A lakóház helyének kiválasztásakor és a bennvaló rendjének kialakításakor fontos szempont az épületek jó áttekinthetőségének követelménye. A jól elrendezett tanyai telephelyen a lakóház tornácáról rá lehet látni a kicsi udvarra, a csűrudvarra, a csűrre és valamennyi fontos épületre. A tanyai „bennvaló" épületei A varsági lakóházak az 1980-as évekig szinte kizárólag fából épültek. Ritkán előfordult, hogy nemcsak az alapot és a pincefalat, hanem a felmenő házfalat is helyben gyűjtött kövekből, pl. kerek gubacskövékből vagy lapos kőszáli kövekből rakták. Magánépítkezésben az évezred utolsó két évtizedében kezdett terjedni a tégla- és blokkfal. Ennek ellenére az 1990-es évek közepén is építettek Varságon faházat. A házakat emberemlékezet óta fazsindellyel fedték, mivel fa volt bőven, a zsindelykészítéshez pedig minden varsági férfi értett. A viszonylag gyorsan pusztuló fazsindelyt ugyancsak a XX. század utolsó negyedében kezdte jelentősebb mértékben felváltani a tetőcserép. Némely varságiak azonban váltig állítják, hogy a havasi időjárás viszonyai közepette a fazsindely jobb tetőfedő anyag, mint a rossz minőségű cserép. A legrégibb varsági lakóházak a legfeljebb eresszel bővített, egy helységes kuptor-tüze\ős ún. oroszhegyi kicsi házak voltak. A végleg kiköltöző oroszhegyiek, különösen a XIX. század második felében, legtöbbször ezeket a házakat bővítették. A megnagyobbított vagy a régiek mintájára újonan épített nagyobbacska varsági hajlékok változatlanul kicsi és alacsony háznak számítottak. Tornácuk nem volt. Általában két helyiségre tagolódtak. Tapasztott falaikat leginkább kék színűre meszelték. A XIX. század végén és a XX. század első harmadában a varsági tanyai telephelyek többségén a korábbiaknál jóval nagyobb, magasabb, tornácos házak épültek, amelyek nagyjából olyanok voltak, mint a környékbeli havasalji, sóvidéki és gyergyói falvak korabeli házai. 461 Legtöbbjük legalább három részre tagolódott. 461 Vö.: BARABÁS Jenő 1973 - CS. SEBESTYÉN Károly 1941 - BÍRÓ Gábor 1992.
