Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA
Első hosszanti oldalukon, esetleg egyik vagy mindkét végükön faoszlopos tornác húzódott. Udvar felőli oldaluk középső részén a tornác nyitott vagy üvegezett kiugró verendává szélesedhetett, amelyet lépcsőkön lehetett megközelíteni. Tűzhelyük az oroszhegyi kicsi házak fejlettebb változatainak cserepeseit, kuptorait éltette tovább. Jellegzetesen erdélyi kandallós tüzelőberendezéseiket, 462 két háború közötti években szüntették meg. Helyükbe Szentkeresztbányán gyártott öntöttvas takaréktűzhelyeket, füttőket állítottak. A tornácos székely házak az alsó szintjükön kialakított pince, pincekonyha, pincekamra, faragómühely és hasonló alacsony belmagasságú helyiségek létezése miatt legtöbbször emeltes ház benyomását keltik. Falaik fából rakottak. Az 1894-ben született, Fenyőkúton öregeskedő, nagy időt megélt Bálint Péter 1994 nyarán e sorok írójával beszélgetve úgy emlékezett, hogy gyermek korában, a XX. század elején, kis faházban laktak a varsági Tisztáson, és a ház közepén vermet ástak a pityókámk. Ház földjébe mélyített verem előfordul Varságon a XX. század végén is. Cserefával bélelik. Felemelhető deszkaajtó, lappancs fedi, amely a szoba padlójába illeszkedik. Az ajtó általában láthatatlan. Legtöbbször rongyszőnyeg takarja. A XX. század második felében elszaporodtak Varságon, különösen a Központban és a Tisztási út mellett, a táji arculatot nem tükröző, jellegtelen, városi mintákat utánzó házak. Cseréptetősek, kőporozottak, sokféle színben pompázok. Akad köztük emeletes is. A régi házak többsége ugyancsak jelentős átalakításon esett át a XX. század utolsó évtizedeiben. Az 1990-es évek közepén magyarországi vendégmunka keresményéből és magyarországi minta alapján megépült Varságon az első központi fűtéses családi lakóház. Vannak olyan varsági tanyai telephelyek, amelyeken nem egy, hanem két lakóház áll. Az egyiket nagyháznak, téli háznak, a másikat kicsi háznak, nyári háznak, esetleg kicsi nyári háznak nevezik. A második ház megépítésének és fenntartásának többféle oka lehetett. Volt rá példa, hogy a konyha nélküli székely ház 463 lakótér és főzőtér gyanánt egyaránt használt szobájából igyekeztek kivinni a főzőhely funkciót. Ha a pinceszint, az alsóház nem volt alkalmas főzésre, külön házat építhettek konyhának és étkezöhelynek. Előfordult, hogy a konyha szerepű kicsi ház és a kemencés sütőház feladatköre összekeveredett azáltal, hogy a szabadba kilógó kemence szája a konyhaként használt kicsi házból nyílt. Nem ritkán a nyári ház múltból örökölt adottságként voltjelen a tanyaudvaron. A rangos, tornácos székely ház fölépítése után ugyanis sokan nem pusztították el a telephelyen álló régi oroszhegyi kicsi házat, hanem nyári házként tovább használták. Legtöbbször ki is bővítették, meg is nagyobbították. Gyakori indítéka volt a második ház megépítésének, különösen a XX. század utolsó harmadában, az a körülmény, hogy öregebb és fiatalabb házaspár élt együtt a tanyán. Ha az öregek a nagy házban laktak, a fiatalok a kicsi házban húzták meg magukat. A varsági tanyák elmaradhatatlan épülete a sütő vagy sütőház. Legtöbbször fából épül, de a tűzveszélyre való tekintettel rakhatták a falát kövekből is. Tetejét zsindely fedi. Belső terét egy faragott kövekből rakott hatalmas kemence tölti ki, Vö.: KÓS A László 1970. Vö.: BARABÁS Jenő 1973. 27.
