Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA
önállósodás eseményei: a varsági plébánia építése, az új egyházközség megszervezése, a havasi templom felépítése jórészt a XIX. század utolsó és a XX. század első éveire estek. Közben, 1893-ban a varságiak egyházi önállósodásának volt egy nagy föllángolása, de ez a lobogás 1894 táján elaludt. Az 1893. évi mozgalom azzal lépett ki Varságtisztás és Sólyomkő tájékáról, hogy 1893. febr. 15-én az oroszhegyi havasok lakosságának képviseletében Ambrus Mózes, György István és Tifán Pál levelet írtak Laiber Antal oroszhegyi plébánosnak, amelyben hivatalosan is felvetették a havasi templom építésének gondolatát. 379 Ajánlatot tettek arra, hogy a hegyi lakosok elvégzik a "kő és fa anyag előállítását", valamint a szükséges mész szállítását. Kérték plébánosukat, hogy a leendő havasi templom érdekében pártolólag tegyen lépéseket a gyulafehérvári püspöknél. Mondanivalójuk alátámasztására mellékelték a varságtisztási és a nagykútpatakai lakosok 1893. febr. 10-én elkészített lélekösszeírását, amelyet tanulmányom egyik korábbi fejezetében már elemeztem. A fontos listát a Függelék 4. tételeként közre is adom. A kérelem fogalmazói igyekeztek minél lehangolóbb képet festeni az oroszhegyi havasok 843 lakójának lelki elhagyatottságáról. Eredményként elismerték, hogy a kiterjedt hegyi tanyavilágnak van két "jókarban lévő iskolája", római katolikus tanítókkal, "kik kötelesek olvasómondás és imák végzésére összve gyűlt híveket vezetni s kormányozni". Ebből a megfogalmazásból a két iskolához kötődő népi ájtatosságokra gyanakodhatunk, amelyekben a tanítóknak olyan szerep jutott, mint hajdan a pap nélküli tájak licentiátusainak. A kérelmezők hálájukat fejezték ki az oroszhegyi plébánosnak azért, hogy évenként "többször meglátogatja" havasi híveit, és húsvét táji megjelenésével lehetővé teszi, hogy húsvéti szentgyónásukat "helyben", vagyis a havasokban elvégezhessék. (Bár a levélben nincs róla szó, feltételezhető, hogy az oroszhegyi pap a havasi hívek gyóntatását a két iskolában végezte el. Bizonyára más "látogatásai" alkalmával is jobbára az iskolák épületeiben találkozott havasi híveivel.) A kérelmezők szerint a havasok népe lelki fájdalommal viselte el, hogy a nagy távolság és a rossz utak miatt ritkán léphette át templom küszöbét. Érdemes idéznünk a varságiak érdekében fogaimmazott sorokat: "Gyermekeink 15-20 éves korukig nőnek anélkül, hogy az első áldozás alkalmát kivéve templomba mehetnének...Messze van tőlünk az anya templom, - egy nap nem is lehet megjárni s messze, a gyermekeknek gyengeség, az apák és anyák családi felügyelet, a vének az azzal járó gyengeség miatt nem mehetnek". A havasi lakosok kérelmét Laiber Antal oroszhegyi plébános 1893. február 21én továbbította a gyulafehérvári püspöknek. Elsősorban a magas havasi lélekszámmal érvelt a hegyi templom mielőbbi megépítése mellett. Szükségesnek tartotta azonban a templomépítést az Oroszhegyen maradó lakosok szempontjából " UP1. Főesperesi iratok. Dos. 141. 90/1898. - 1898-ban, amikor lendületet kapott a varsági egyházi önállóság Ugye, a 90/1898. sz. alatt a Főesperesi hivatal összegyűjtötte a korábbi években keletkezett varsági vonatkozású iratokat. így az 1893. évi iratokat is kiemelték helyükről. Átkerültek a 90/1898. sz. alá. Következésképp, amíg tanulmányomban az 1893. évi varsági tervekről és eseményekről esik szó, több lábjegyzetet nem készítek. Valamennyi adat forrása a Dos. 141-ben található, a 90/1898. sz. alatt.
