Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA
is, mivel a havasi szállásokon sok oroszhegyi tartózkodott kint ideiglenesen a különböző mezőgazdasági munkák idején, akik a nagy távolság miatt gyakran elmulasztották az oroszhegyi templom látogatását. Úgy vélte, hogy az új templomot 1000-1200 férőhelyesre kell tervezni, mert a havasi lakosság száma folyamatosan növekedni fog. Figyelmeztetett arra, hogy a templom felépítéséhez a vallásalap segítségére lesz szükség, mivel "a havasi hívek nagyon szegények", emiatt többet nem adhatnak annál, amit felajánlottak. Az előrelátó plébános kérte püspökét, hogy káplánt is biztosítson az oroszhegyi plébánia számára, mert egy pap képtelen ellátni a falubeli és a havasi hívek lelki gondozásának együttes feladatát. A püspök 1893. márc. 4-én kelt felszólítására 1893. márc. 12-én Jung Cseke Lajos udvarhelyi főesperes hosszú levélben fejtette ki véleményét az oroszhegyi havasok lakóinak templomépítési kérelméről és az oroszhegyi plébános pártoló sorairól. A főesperes racionális módosításokkal, de mindvégig világos és okos érveléssel támogatta az oroszhegyi kérelmet. Leveléből fentebb már idéztem a pap nélküli temetésre vonatkozó sorokat. A templomtól és paptól távol élő havasiak lelki elhagyatottságáról más jellemző vonásokat is megörökített. Lebecsüléssel írt a lelkészi felügyelet nélkül tevékenykedő két havasi tanító hitoktatásának színvonaláról. Szomorúan állapította meg, hogy a havasi lakosok felnőtt korukban is alig részesednek a templomlátogatás és a papi ténykedés tudatformáló hatásából: "a nagy távolság miatt a templomba csak legfennebb a 3 sátoros ünnepen jön le a faluba a hívek egy része, tehát a legnagyobb rész szentmisét, prédikációt évszámra nem hallgathat". Jung Cseke Lajos főesperes úgy vélte, hogy ha megfefelő föld hiányában Varságon nem lehet téglát égetni, a leendő templomot kőalapra faragott fákból kell fölépíteni. Túlzásnak érezte Laiber Antal plébános igényét az 1000-1200 fős templomra, mondván: a híveknek legfeljebb csak a fele jelenik meg egyszerre misén. Elengedhetetlenül fontosnak tartotta a kért segédlelkészi állás megteremtését, de Laiber Antal plébánossal ellentétben azt javasolta, hogy az új káplán ne Oroszhegy belterületén telepedjen le, hanem "capellam expositus"-ként, vagyis kihelyezett káplánként költözzön ki a havasokba, mert a hegyi tanyák népének lelki gondozását csak helyben lakó pap végezheti eredményesen. Azt a megoldást sem tartotta lehetetlennek, hogy az oroszhegyi havasokban önálló lelkészség jöjjön létre. A leendő havasi pap állandó havasi tartózkodása mellett érvelve, kiválóan megörökítette az Oroszhegy és havasai közti közlekedés nehézségeit: "Mert ...ha a fennebb vázolt bajokon komolyan akarnánk segíteni, akkor az Oroszhegyben lakó segédlelkésznek legalább minden 2-ik vasárnap és ünnepnapon fel kellene mennie a havasra, azon kívül tavasszal, ősszel és télen, midőn a betegedések és halálozások gyakoriak, s midőn sokhelyt még a vicinális megyei utak is járhatatlanok, gyakran hetenkint 2-3-szor kellene megtenni azt az utat, mely a hívek állítása szerint is egy napba kerül, s mely még nyáron is csinálatlan erdei utakon vezet ki a tanyára, - ez pedig a legerősebb testalkatú fiatal embert is egy-két év alatt tönkreteszi". A főesperesi levél kelte után két nappal, 1893. márc. 14-én a püspöki hivatal utasította Jung Cseke Lajos udvarhelyi apátplébánost, hogy a meleg idők beálltával egy szakértő kíséretében szálljon ki az oroszhegyi havasokba; ott alaposan nézzen szét; készíttessen tervet és költségvetést a havasi templom és paplak megépítésére; vegye számba, hogy a havasi hívek mennyit fizettek évente az oroszhegyi papnak.
