Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Mészáros Márta: Szabó Kálmán, a Kiskun Múzeum támogatója
Mészáros Márta: Szabó Kálmán a Kiskun Múzeum támogatója múzeumi munkáját tanulmányozni, a kecskeméti múzeum mellett, a szegedi és a szentesi intézményekkel ismerkedett. '0 A következőkben csak azokat a területeit érintem a Kiskun Múzeum történetének, amelyek szorosan kapcsolódnak Szabó Kálmánhoz, illetve a két múzeumvezető közös összefogásával valósult meg. Az irattárban megőrzött tíz év hivatalos levelezéséből kitűnik, hogy Pál Kálmán nagy tisztelettel volt Szabó Kálmán iránt, mesz- szemenőkig elismerte és támaszkodott néprajzi, régészeti tudására, múzeumirányítási gyakorlatára. I. Szabó Kálmán néprajzi gyűjtéseihez adalék Kiskunfélegyházáról A Kiskun Múzeum könyvtárának minden alkalommal elküldte Szabó Kálmán az újonnan megjelent írásait. 1935-ben a Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelésének múltja, valamint a Hírős város anekdotakincse című müveit. Ezt követően több ízben kért segítséget Pál Kálmántól elsősorban a pásztorélet kutatásához, a félegyházi iratokban található adatokat 1937-ben, majd a következő évben a régi malmok történetéről esetleg megmaradt tárgyi anyagról, mint pl. céhlevél, behívótábla, jelvény, pecsét. Ebben az évben merült fel először a Pajkos-Szabó-féle szélmalom megmentése, megvásárlása a Kiskun Múzeum részére. Szabó Kálmán mindenképpen támogatta a javaslatot, amely szerint a szélmalmot 1940-ben a Történeti Múzeum Néprajzi Osztálya megvásárolta. Ez a megmentett szélmalom ma a Kiskun Múzeum udvarán áll, 1961-ben telepítették át eredeti helyéről. II. Régészeti mentések A régiségtár kialakítása már a gimnáziumi gyűjteményben is fontos szereppel bírt, amelyet Szalay Gyula tovább folytatott. Nagy hangsúlyt fektetett azonban a város lakosságának és a tanyai népnek a tájékoztatására a földben talált tárgyak jelentőségéről, valamint a kötelességekről. Pál Kálmán e munkát szintén fontosnak tartotta, az egyre szigorodó törvényi szabályozás lehetőségei szerint. Az 1937. évi munkatervben leírta, hogy a régiséggyűjtemény gyarapítására az általa ismert helyeken dr. Szabó Kálmán kecskeméti múzeumigazgató úrral karöltve ásatásokat fog végezni, majd az ismert lelőhelyekről térképet is készít.30 31 Az 1929. évi XI. törvénycikk szabályozta a régészeti feltárásokat, mely szerint a kiskunfélegyházi múzeum a Kecskemét város területének ásatási körzetébe tartozik, a feltárást engedélyeztetni köteles és a kecskeméti múzeumigazgató vezetésével és irányításával végezhető el az ásatás. E törvényi szabályozás szerint Pál Kálmán többször is kérte Szabó Kálmánt a félegyházi lelőhelyek feltárásához 1937-1942 között, de csak leletmentések valósultak meg. Tervezték a Templomhalmi temető és 30 Pál Kálmán kérvényei Kiskunfélegyháza polgármesteréhez, amelyben az utazások engedélyezését kérte, valamint beszámolói a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének a tapasztalatcserékről. Kiskun Múzeum irattára 31 Kiskun Múzeum irattár 3/1937 múzeumi terv a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének 1937 évre. 40
