Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Mészáros Márta: Szabó Kálmán, a Kiskun Múzeum támogatója
Mészáros Mária: Szabó Kálmán a Kiskun Múzeum támogatója több esetben rajzzal, valamint a gyűjtés helye, az eladó vagy ajándékozó neve mellett a vásárláskor fizetett érték is szerepel. A legkorábbi beszerzés 1908. január 10., míg az utolsó vásárlás 1910. október 16-át rögzített. A néprajzi jelentőségű régi használati eszközök több mint felét a kiskunfélegyházi kukucskapiacon és a zsibvásáron vásárolta (129 db.), valamint a kecskeméti vásárban szerezte be (26 db.). Gyűjteményének további gyarapításához bejárta Kiskunfélegyházát és környékét, úgymint Belső-Galambost, Jászszentlászlót, Bugacot és Tiszaalpárt. Az ajándékozók és eladók között szerepelt Mogyoró Sándor (Félegyháza), Fábián Mihály (Szentlászló) és Zubomyák István (Bugac) juhászok, Vakulya Sándor és Vidácsné (Félegyháza) molnárok, Gróf József (Alpár) takács, Kis B. József és Koncz Ferenc (Alpár) halászok, valamint Puky József, akiről megemlékezik A hírős város anekdotakincse című gyűjteményében, példaképének tekintett a gyűjtésben.26 A jegyzék összesen 31 nevet sorolt fel, akiktől Szabó Kálmán gyűjtött. Érdeklődése széles körű volt, a pásztoreszközök mellett a földművelés, a háztartás és néhány mesterség tárgyi anyaga is a gyűjteményében őrződött meg a mai napig. Egy-egy tárgyféleségből csak néhány kiemelkedően ép és szép darabot gyűjtött, de volt néhány tárgyféle, amelyből többet is vásárolt, mint a borotvátok, a kulacs, a szárvágó, a zabla, a csiholó, az acél, a béklyó, a sótartó, a sarkantyú, a fokos, a rézcsat, a pitykegombok, a guzsalytalp, a bicskatartó, a sallang, a pálinkás bütykös, a tányér, a fazék, a vajas bődön, a kendertiló, a motolla, a héhő, a kőpadelő. Emellett átadásra került néhány gyertyatartó, gyertyaöntő, szakrális tükörkép, pipa és pipatartó, tambura, bőrduda faragott kosfejjel és puskaportartó is. A paraszti élet tárgyi világát őrző gyűjtemény a gimnázium múzeumi helyiségeibe került. A már akkor is helyhiánnyal küzdő múzeumőr végül 1911-ben ígéretet kapott, hogy amint megépül az új városháza és a városi intézményeket átköltöztetik a Kisvárosházáról, a megüresedett hét helyiséget a múzeum kapja meg. A helyzet megoldását örömmel vették tudomásul, hiszen a múzeumban akkor már az anyag hatalmas mennyisége miatt áldatlan állapotok uralkodtak. Erről Szalay Gyula maga számolt be: „A főgimnáziumban a múzeum két emeleti szobában és a pince három helyiségében volt. A férőhelyek alkalmatlansága és a szükséges bútorzat hiányában a gyűjtemény nagy része halmokban hevert a padozaton, így annak feldolgozása és rendezése alig volt lehetséges.”27 Az említett halmokban heverő tárgyak Szabó Kálmán által ajándékozott néprajzi gyűjtemény darabjai voltak. Szalay Gyula az adományozott tárgyakat az általa vezetett múzeumi nyilvántartásba felvette, mindegyiket külön leltári számmal látta el, és egyenként leírókartont is készített róluk. Az akkori múzeumi gyűjteményben 2001-2403. leltári számmal találhatóak a dr. Szabó Kálmán által ajándékozott műtárgyak. A leírókartonokon az összes olyan adat megtalálható, amelyet Szabó Kálmán az átadási jegyzéken megadott. A leltárba vett tárgyak száma azonban 162 darabbal több, mint amennyi az átadási jegyzéken szerepelt. Ezen tárgyak leírókartonján, csak annyi olvasható hogy dr. Szabó Kálmán ajándéka. Szalay Gyula mind a 402 leírókartonra a leltározás dátumaként 1911. november 19. írt. 26 SZABÓ Kálmán 1935. 27 Kiskun Múzeum irattár 11/1913. Beszámoló az 1912-ben végzett munkáról. 38
