Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
V. Múzeumi kiadványok - V. Székely György: Archaeologia Cumanica. Néhány gondolat a múzeum most induló új régészeti sorozatáról és annak elsőként megjelent kötetéről
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében szolgáltató falu-kohótelep temető alkotta település-együttes képét rajzolják ki, és összességében egy korabeli avar hatalmi központnak felelnek meg. A szerzőnek ez a feltételezése egyben az avar kori germánok megítélését is más megvilágításba helyezheti, mivel a pannonjai korai avar temetőkben kétségtelenül meglévő régészeti hagyatékuk értelmezése számos kérdést vet fel. E hagyaték nagy részét azok a legyőzött gepidák hagyhatták ránk, akik az Avar Kaganátus vegyes etnikai összetételű alattvalóiként a hadseregben katonai segédnépként szolgáltak és nagyszámú dunántúli jelenlétük tudatos áttelepítéssel magyarázható. Ugyancsak a dunántúli avar kori lakosság összetételének bonyolult kérdését érinti Tomka Péter is a Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont helyén feltárt falusi temető és annak egyik sírjának bemutatásával. A temető különleges helyet foglal el a Kisalföld avar kori kutatásában, mivel a szerző szerint olyan régészeti szubkultúrát elevenít fel, amely erős dél-dunántúli késő antik és germán kapcsolatokkal rendelkezett. A temető 552. sírja, a „lovashalász” magába sűríti a temető értékelésének legfontosabb problémáit, melyek megválaszolása megközelíti a régészeti interpretálás határait. A VII. század második harmadára keltezhető sír halottjának viselete, mellékletei, a megfigyelt temetkezési szokások kétirányú kötődésről árulkodnak. Az avar kori leletanyag egy egészen más megközelítési és értékelési lehetőségét mutatja be Mesterházy Károly, aki egy avar kori lelőhely - Veresegyház-Szent- jakab - egy viszonylag zárt települési objektumának összes leletét vette számba. Az aprólékos munkával gondosan összegyűjtött leletanyag statisztikai feldolgozása - ha csak egy objektumon belül is - pontos és számszerű képet rajzol a kerámia és egyéb leletek arányáról, a kerámia készítési módjának, díszítésének megoszlásáról, az edényperemek számáról. Az avar kori temetőfeltárásokon előkerülő antropológiai anyag vizsgálatának eredményeiről két antropológus is készített rövid összefoglalót. Marcsik Antónia a H. Tóth Elvira által feltárt kunpeszéri temető csontanyagát elemezte, Ery Kinga pedig vajdasági avar és középkori temetők csontanyagát hasonlította össze. Az ünnepelt másik fontos kutatási területéhez, a honfoglalás korhoz is több tanulmány kapcsolódik. Fodor István rövid tanulmányában arra a kérdésre ad nemleges választ, hogy van-e a X. századi magyarság régészeti emlékanyagában „friss belső-ázsiai beütés”, mint ezt a két világháború között alkotó neves magyar régész, Fettich Nándor feltételezte. Fettich a minuszinszki medencéből származó leletanyag egy csoportja és néhány honfoglalás kori sírlelet díszítésének hasonlósága alapján úgy vélte, hogy a kárpát-medencei leletek még a Dnyeper-vidéken készülhettek, valamint lehetségesnek tartotta, hogy a IX. század közepe táján egy belső-ázsiai türk népcsoport csatlakozott a magyarokhoz, és ezzel magyarázható a magyar régészeti hagyatékban általa vélt „friss ázsiai beütés”. Fodor alapos elemzéssel cáfolja a két terület leletei közötti közeli kapcsolatot és véleménye szerint a honfoglalás kori magyar veretek inkább a szaltovói műveltség és Kijev környékének egykorú anyagával mutat hasonlóságot. Horváth M. Attila dolgozata ugyancsak a honfoglalás korhoz kapcsolódik, egyrészt a családi indíttatásból származó kötődés, másrést a témaválasztás miatt. A szerző a kecskeméti múzeumban folyó sok évtizedes régészeti kutatásról adott áttekintése után a szülők, H. Tóth Elvira és Horváth Attila által feltárt nyárlőrinci női 201
