Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
V. Múzeumi kiadványok - V. Székely György: Archaeologia Cumanica. Néhány gondolat a múzeum most induló új régészeti sorozatáról és annak elsőként megjelent kötetéről
V. Székely György: Archaeologia Cumanica... sírt ismerteti. A sír a rozettás lószerszámos sírok körébe tartozik, melyek viszonylag egységes képet mutatnak. A tárgyakon megfigyelt kopásnyomok hosszabb ideig történő használatról árulkodnak, ennek alapján a nyárlőrinci sír halottját a X. század közepe táján temették el. A következő két szerző témája ugyan távolabb áll H. Tóth Elvira kutatási területétől, de személyük mégis szorosan kapcsolódik az ünnepelthez. Pálóczi Horváth András négy évtizeden át vezette a Kecskemét melletti középkori Szentkirály falu feltárását és ennek eredményeit számos publikációban ismertette. Most a Szentkirály középkori háztartásainak és a régészeti leletanyag feldolgozásának szempontjait foglalta össze. A több évtizedes ásatás során nagyszámú leletanyag került elő, melyek részletes statisztikai elemzést is lehetővé tesznek. A szerző most a 6. számú beltelek több mint 20 ezer leletét vizsgálta anyagfajták szerint, valamint a leletek döntő többségét alkotó kerámiaanyagot az égetéstechnika, a szín, a soványítás és az esetleges díszítés alapján. Az ebből leszűrhető tanulságok fontos adalékkal szolgálnak egy késő középkor falusi háztartás anyagi kultúrájának megismeréséhez. Az utolsó szerző, Wicker Erika szakmai munkásságában is fontos szerepet játszott az avar kor kutatása, de az utóbbi években elsősorban a Duna-Tisza köze déli részének hódoltság kori kutatásával, a török elől az Észak-Bácskába települő rác és vlah népesség temetkezési szokásainak és anyagi kultúrájának megismerésével foglalkozik. A kötetben olvasható dolgozatában az 1966-ban Adán előkerült XVII. századi kincslelet dísztűit ismerteti. Ezek az üvegberakással, filigránnal, flitterrel díszített tűk több változatban is felbukkannak az adai leletben, de hasonló példányok alig ismertek. A dísztűk egyes elemei megtalálhatók a koszovói és dél-szerbiai terület emlékanyagában, de együttes alkalmazásuk csak a XVII. század második feléből származó, az Al-Dunától északra előkerülő ékszereken figyelhető meg. A szerző véleménye szerint az adai lelet dísztűit az északra vándorolt szerbiai ötvösök készítették a helyi divatigények kielégítésére. A tanulmányok sorát H. Tóth Elvira publikációinak jegyzéke zárja. Bízom abban, hogy a H. Tóth Elvira tiszteletére összeállított kötet az ünnepelt örömére és megelégedésére szolgál, kifejezve egyben a kecskeméti múzeumban eltöltött több évtizedes termékeny szakmai munkásságának megbecsülését. Reményeink szerint az új régészeti sorozat most megjelent kötetét a későbbiekben továbbiak követik, melyek tovább gyarapíthatják a megyei múzeumi szervezet tudományos tevékenységét őrző kiadványok sorát. (Elhangzott: Szalkszentmárton, 2009.) 202