Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

IV. Múzeumi kutatások - Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben – Kosztolányi Dezső

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében

egyszerre kőbe dermedt és való lett.

Itt lenni nem lehet, csak játszani, és élni-halni nem, csak játszani?9

Egyik írásában bevallja a költő, hogy tizenöt éves koráig - kivéve Petőfi Sándor összes költeményeit - szinte semmit sem olvasott, később annál inkább, addig többnyire verseket írt, tanult és a testvéreivel játszott.

„Ezek a játékok — írja — nem afféle társasjátékok voltak, mint a »komámasz- szony, hol az olló?«, hanem merőben körülményes, egyéni játékok, melyek előkészítéséhez sokszor hetek kellettek. Például a mosókonyhában felfedeztünk öcsémmel egy rozoga, kimustrált ágyat, tengerihajóvá alakítottuk, vitorlát szereltünk rá lepedőből. Összevissza kötözgettük ruhaszárító kötelekkel, a vasalódeszkát kineveztük kikötőhíddá, aztán munkánk befejeztével rátelepedtünk, s a gyönyörű nyári hónapok alatt reggeltől estik itt éltünk vízi életet. ”29 30

Az életrajzi regényből tudjuk, hogy a Kosztolányi ház karácsonyairól egész Szabadka beszélt. Az apa maga készítette ügyes játékokkal lepte meg fiait, egyszer igazi telefonnal is, amivel fel tudták hívni egymást, ha a ház más-más szegletében voltak.

Máskor „ laterna magicát készített, és bűvös képeket vetített a falra. Dezsőké egyszer egy kis színházat kapott, amelynek minden bábját, minden díszletét édesapja csinálta. A bábokhoz, díszletekhez 'Aranyóra ’ címmel verses színdarabot írt Kosztolányi Árpád. Ez a kis színház, sőt még az emlékei is ... a gazdagság boldogságát ébresztette benne”.31 32

Apjára, mint kellékesre emlékezik „A szegény kisgyermek karácsonyi pana- szai-ban. Ó tárgyal az angyalokkal, egy titokzatos égi bankárral, aki csekklapján minden elképzelhető s el nem képzelhető játékot kiutalhat. Erre a napra kívánod lapot kapott, melyet vágya szerint tölthetett ki. S mit kívánt? Nem olyant, mint tavaly, hanem másmilyent. Olyan gömbölyűt, amit ki is lehet nyitni, és be is lehet csukni, olyan sárgát, olyan kereket, ami muzsikál is, olyan furcsát, görbét, nem szabályost, de azért mégis egyenest, ami magától megy, süstörög, robban, tündököl... Vagyis csodát nekem, a csodát, ide a kezembe. Más nem kell”?2

Az ünnepek, a karácsonyi esték meghitt hangulata, a téli táj varázsa gyakran visszatér verseiben, írásaiban.

Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aránylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket

29 KOSZTOLÁNYI Dezső 1980. 527.

30 KOSZTOLÁNYI Dezső 1971.385.

31 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 24.

32 KOSZTOLÁNYI Dezső 2009. 6.

187