Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

IV. Múzeumi kutatások - Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben – Kosztolányi Dezső

Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben - Kosztolányi Dezső

versenyfutását a lázzal és a vágtató halállal; de a csalódást is, hogy az örök társak, a játékok máskor oly’ színes, vidám társasága ezekben az órákban mennyire fáj.

Bódulva, fulladozva, mint iszákos korcsmába tér, játékosboltba mentem, s bámultam ott a tarka holmikat.

Az ócska gyáriárú szivemig fájt, amint figyeltem furcsa zagyvaságát, bajszos huszárt, kis tengerészt, bohócot, négert, vasútat, gépkocsit, hajót, nagy életünk tündéres, csöppnyi mását, mely - itt s amott - örökre céltalan.

Mivégre van az ember és a bábú, bajszos huszár és tengerész, bohóc, néger, vasút és gépkocsi, hajó, ki tudja azt megmondani nekünk?

Még a fabáb is összeborzadoz, kaján vigyorral fintorog felém, hogy kérdezem, és a kereskedő ámulva sürget, melyiket veszem?21

A kisfiú életéért való aggodalom egybeforrasztott éjszakát és nappalt. „így ér a reggel. O, micsoda reggel. A lompos éj után. Oly ismeretlen, hogy félni kezdek. - írja,

Mert láttam én a gyermek-temetőket, hol törpe sírok rendre púpozódnak — kis csúnya játékok - s ez áll a fejfán »élt három évet...« ”27 28

Kosztolányi Dezső verseiben a halál- és játékélmény teljessége együtt jelenik meg, költészetének e két alapvető eleme közötti arányok azonban különbözőek. Az idézett költemények az elmúlástól, a haláltól való félelemről szóltak; a következő versekben a játszás válik fontossá, de érezzük, hogy nem teljes a boldog, önfeledt j átékba-feledkezés.

A gyermek játszik, mint az ember, s az ember játszik, mint a gyermek, szóval, virággal, fellegekkel. Kockát emel és szörnyű terhet.

S a vak

végzettel szembeszállva összerak játékból játékházat, csodálva, hogy az ábránd, a csaló tett

27 KOSZTOLÁNYI Dezső 1980. 332.

28 KOSZTOLÁNYI Dezső 1980. 334.

186