Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A népszokások tárgyai a hajósi sváboknál
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária: A népszokások tárgyai a hajósi sváboknál és a füst magasba csaptak, akkor megszabadulnak a halálos betegségtől. De ha a földön kúsztak tova, akkor rosszra számíthattak. Offerekkel való mágikus cselekedettel a gyűlölt személy halálát tudták előidézni - a népi hiedelem szerint. Ha például a vodicai búcsún vásárolt viasz-testrészeket nem szenteltették be, hanem összeszurkálták. A leginkább halált okozó eszköznek a gledícsiatövist (Hearrgidsdäann) tartották, amivel ha viasz szívet szurkál- tak össze, a kívánt személy halálát okozhatta - a népi hiedelem szerint. Ugyanis a néphit szerint Jézus fejsebeit gledícsiából font koszorúval idézték elő. A beteg gyermek gyógyulását az édesanya úgy is elérhette, hogy megvarrta a gyermek halottas ingecskéjét (Stearbahemmidle), és mosás után éjszakára kitette száradni - reggelre az ingecske eltűnt, és a gyermek meggyógyult, a hagyomány szerint. Ha nehéz haláltusája volt valakinek, akkor bevittek a házba egy göröngyöt (Scholia), és a haldokló jobb lábához érintették, hogy az Isten nyissa meg neki a mennyország ajtaját, és könnyebben tudjon meghalni. Az életképtelen újszülöttet a bába vagy a család valamelyik idősebb tagja keresztvízzel Adám illetve Éva névre megkeresztelte. A szokás neve Frauatauf, vagyis ’ asszonykeresztelés ’. Aki részt vett a halott meghirdetésében vagy felöltöztetésében, annak odaajándékozták a halott egy-két ruhadarabját, férfi esetén egy kalapját. A csecsemőknek varrtak vagy varrattak halotti ruhácskát (Stearbrgwand), a kilenc évesnél nagyobbakra az elsőáldozó ruhájukat adták. A kisgyerek koporsójába betették az édesanya menyasszonyi koszorúját vagy az édesapa vőlegényi csokrát, vagy azokból beleszórtak valamennyit. A hajadonokat és a legényeket menyasszonynak és vőlegénynek öltöztették, a néphit szerint ez volt az ő esküvőjük. A Mária- lányok ünnepi ruhájukban temetkeztek: tiszta fehér ruhájukban, a mellen átvetett és a derék oldalában megkötött kék selyemszalaggal valamint koszorúval. A halotti batyut (Benti) sokan évekkel vagy évtizedekkel a haláluk előtt összekészítik, általában egy nagy betegség jelentkezésekor. Egy ma is élő hajósi asszony a batyuját 1954-ben tette a szekrényébe, azóta ugyanúgy ott tartja. Hajóson az asszonyok gyakorta temetkeztek a menyasszonyi öltözékükben. A hajósiak hittek a halál magával húzó erejében, ezért fedték be a halott szemét pénzérmével vagy zsebkendővel, nehogy magával vigyen még valakit a családból vagy a rokonságból. De a hiedelem szerint a pénz arra is szolgált, hogy Szent Péter beengedje a mennyországba. A koporsóba bekerült a pénzérme, aztán a gyertya és a gyufa, hogy a fény segítségével megtalálják az utat az Istenhez. A koporsóba személyes tárgyak is kerülhettek: pipa, egy üveg bor a férfiaknak, a nők fülbevalóját vagy gyűrűjét nem vették le. A halál bekövetkeztekor rögtön ablakot nyitottak, hogy a halott lelke a mennybe távozhasson. A falitükröt általában fekete, egyesek fehér kendővel fedték be, hogy a halott nehogy meglássa benne magát, visszatérjen, és elvigyen magával valakit. A lélekharang (Ziehglecke) egykor a Harang utcában állt - innen az utca neve: Glockagass, később valahol a templom körül volt, ahol a hozzátartozók „húzták meg”. Férfiak esetében háromszor, a nőknél kétszer húzták meg, a gyerekeknél ugyanígy. A harangozó a férfiaknál a nagy haranggal, a nőknél a középső haranggal, a gyermekeknél a kis haranggal harangozott. 172
