Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

III. Múzeumi gyűjtemények - Kollárné Éber Orsolya: Egy festő – egy évszázad

Kollárné Éber Orsolya Egy festő - egy század

(Tisztelgés a 100 éve született ifj. Éber Sándor előtt)

A mai konferencia lehetőséget ad arra, hogy ifj. Éber Sándor festőről, a közéleti emberről megemlékezzünk. Az Éber név és a művészet kapcsolatában három festőről beszélünk általában, az édesapáról id. Éber Sándorról, Anna leányáról, és a fiúról, Sándorról.

Dolgozatomban ifj. Éber Sándor (1909-1985) életútját az általa létrehozott emlékház anyagának felhasználásával - festmények, fotók, baráti levelek, könyvek, bútorok, tervek és vázlatok, hivatalos okiratok - szeretném bemutatni. Szándékom, hogy a nagy akarattal rendelkező egyéniséget a művészt, a tanárt, a közéleti embert megismerjék.

A múzeumi kutatások egyik legizgalmasabb része, amikor a tárgyak apró töredékeinek egymás mellettisége módot ad arra, hogy a piciny darabokat érezzük, forgassuk, elmerengjünk egy-egy rész jelentőségében, és a törésvonalak azonosságát felfedezve a mozaikszerü összeillesztés során, művünket a hasonlóság alapján valóságként értékeljük a meglévő adatok alapján. S bár tudjuk, hogy ez sohasem lehet tökéletes, de erre törekszünk.

Fontosnak tartom a téma kibontásakor helyt adni annak a korszaknak, amelyben a festő élt. A száz év nemcsak a kronológiai évek egymás mellettiségében jelentős, hanem érdemes figyelmet fordítani arra, hogy ez az időszak a 20. század egészére kiterjed. Arra a 20. századra, melynek fordulójára a polgári átalakulás gyakorlatilag befejeződött, s egyidejűleg egy új életforma rajzolódott ki. Ennek gyökerei a korábbi életformából átalakító, de nem eltörlő rendszerű volt. Az 1920-as évekre már nem az átalakítás volt a cél, hanem azt tartalommal megtölteni.

Dr. Kosa László Magyar művelődéstörténet c. könyvében írja: „a társadalom polgári átalakulása olyan fokot ért el, hogy az értékes alapnak bizonyult a történelmi katasztrófák utáni talpra álláshoz.”

A millennium eufórikus eseményei elfedték a gazdasági nehézségeket, majd az I. világháború nagy veszteségei, és a trianoni békeszerződés a magyarság számára igazságtalan döntése végérvényesen csonkította az ország helyzetét fizikai és morális értelemben egyaránt. A változtatás lehetősége a kulturális kitörés volt, amelynek alapja az iskolarendszer megerősítésével már jelen volt. A gazdasági világválságból való kilábalás nagy erőfeszítést követelt az országtól. A polgárság megerősödése nemcsak a gazdasági életre vonatkozott, hanem a kulturális és társadalmi megmozdulásokra egyaránt. Az egyletek, dalárdák, klubok szerveződése az országos folyamatra épült.

145