Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
III. Múzeumi gyűjtemények - Kalmár Ágnes: Zorkóczy Klára babakészítő műhelye
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében kezdésre is. A rokonság elbeszélése szerint a II. Világháborút követően kezdett babák készítéséhez. A fennmaradt tárgyi és képes emlékek azonban többről, korábbi és mélyebb érdeklődésről árulkodnak. Életművének felrajzolásához ezeket a mozaikokat kell egymás mellé raknunk és belőle képet formálnunk, mert az idős kort megért finom hölgy, akit sajnálatos módon mi nem ismertünk, keveset beszélt önmagáról, iratait megsemmisítette, s ha a régmúlt került szóba, ő különösen elzárkózott. Ki tudja, mi minden lehetett ennek az oka. Egy fiatal szobrásznövendék és a későbbi babakészítő művész gyűjteménye Zorkóczy Klára hagyatékának minden darabja a babakészítésről szól, feltehetőleg ezen a téren bontakoztatta ki tehetségét, mintázási hajlamait. Erről szólnak különböző kísérletei, melyek a babák művészi, élethü megformálására vonatkoznak. A fennmaradt tárgyak együttese azonban nem pusztán saját alkotásait őrzik. A legkorábbiak közöttük egy korabeli néprajzi gyűjtést elevenítenek meg, valószínűleg valamikor a 20. század első évtizedeiből. A legfinomabban hímzett tökötök, többségük összeállítás előtt, darabokban, de gondosan összeválogatva. Ismerjük a kor háziipari egyesületeinek programjait, melyek minden esetben tartalmazták a tervszerű gyűjtés különböző szempontjait, az Iparrajziskolában tartott női továbbképző tanfolyamokon pedig Nádai Pál tartott előadást a magyar népnyelv kifejező erejéről és szépségeiről, a régi magyar népszokásokról és mesterségekről. A kétéves tanfolyamon lényeges szerepet kapott a lélektan és a gyermektanulmány, gyermekgondozás kérdése is. Mintegy húsz évvel később, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1885-1935 félszázados jubileuma alkalmából rendezett Szép otthon - boldog élet lakás- és iparművészeti kiállítás megrendezésekor volt a cél, hogy minden ipar képviselve legyen, közöttük kapott helyet a gyermekszoba és a művészi kivitelű, magyar népviseletbe öltöztetett babák sokasága is. Az ismertető előszavát ismét Nádai Pál fogalmazta. Klára az egyik fiatal felnőttkori fényképen csipkeverésben merül el, a másikon szép játékbabát tart a térdén. Hagyatékában van egy biszkvitből készült, a maga korában is szokatlannak számító fél baba. Ilyeneket az 1920-as, 30-as években készítettek, főként Franciaországban, Németországban és Japánban, eredetileg dísztárgynak szánták őket. Üreges fejből és törzsből álltak, rá lehetett varrni teatakarókra és egyéb használati tárgyakra. Talán a feltűnően finom formának és festésnek köszönhető, hogy tulajdonosa megőrizte ezt a ruhátlan modellt. A sok-sok félig elkészített babaruha között feltűnő kicsiny, kézzel varrott, pompás díszmagyar női mente is ezekből az évekből származik. A világos, kávészínű bársonyt fémszálas zsinórozás, fehér gyöngy gombok, bőr gallér és szegély díszíti, megkötőjét almandin és türkiz ékköveket, igazgyöngyöt utánzó üvegek valamint apró gyöngyök ékesítik. Ugyanebből a korból származik a gondosan feltekercselt zsinórok és pántlikák sokasága, a csipkék, selymek és bársonyok. A hagyaték régi, varázslatos darabjai közé tartozik a széken ülő kínai baba, gyöngyös pártában, egész testet átölelő, egyrészes bordó színű brokát viseletben. Kínában a 19. század elejétől 1950 tájáig majdnem minden babát és játékot missziókban állítottak elő, amelyeket nehéz helyzetű emberek számára alapítottak. A misz129
