Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
III. Múzeumi gyűjtemények - Kalmár Ágnes: Zorkóczy Klára babakészítő műhelye
Kalmár Agnes: Zorkóczy Klára babakészítő műhelye sziókat európai országok tartották fenn, akik meg akarták őrizni az ország kultúráját is a vonzó emléktárgyak készítésével. A baba feje masszából készült, rendkívül finom és légies keze fából és bőrből van, hosszú ujjai az arisztokrata származásra utalnak. A liliomláb szintén fából, rajta kínai női cipő. A felsoroltak mindegyike feltűnően szép, finom kivitelű, feltehetőleg éppen ennek következtében, egykori tulajdonosuk számára különösen értékes műtárgyak. Közülük csupán a díszmagyar mente lehet Zorkóczy Klára saját alkotása, de ebben sem lehetünk biztosak. A megőrzött kincsek között azonban mindenképpen jelentősége lehetett a mívesen elkészített darabnak. Ezek a jelek arra utalnak, hogy komolyan kézimunkázott, így könnyedén meglehet, hogy viseletes babákat öltöztetett, mint annyi fiatal hölgy tette azt az 1920-30-as években. Amikor megnyílt az első népművészeti bolt az Emkénél, az a mondás járta az itt kínált finom kézműipari tárgyakra: a budai úrinők készítették. Valóban így volt, és mennyi mindent őriztek ezek a kicsiny remekek a régmúlt világból. Európai művészbabák és a magyarországi műhelyek Az 1920-as évekre számos európai babakészítő gyártott nagyon kitűnő minőségű rongybabát. Néha művészbabáknak is hívták őket, mivel a tervezők gyakran tehetséges alkotóemberek voltak, ők festették a babákat, míg a formázást ügyes mesterek végezték. A két vezető gyár a német Käthe Kruse és az olasz Lenci cég volt.2 Mindkét vállalkozás ma is működik. Ok nem tartották az akkor oly divatos, porcelánfejű biszkvitbabát3 megfelelő gyermekjátékoknak. Úgy gondolták, hogy a babák legyenek élethűek, törhetetlenek és szeressék őket a gyerekek. A hazai iparművészet a sajátos, magyar formanyelv kialakításához kívánt hozzájárulni, aminek vezető rendszere a magyar népi művészet nyelvezete lett. A játék- készítésben is meghatározó volt iparunk állapota, a külföldi példák követése, valamint a sajátos, eredeti módon alkalmazott hagyományos kultúra. Rendkívül izgalmas áttekinteni Magyarország 20. századi babakészítő gyáriparát és művészi tevékenységét, ugyanis napjainkban már nyomokban is alig létező, egykor virágzó kultúra bontakozik elénk, amelynek részleteiről csupán sejtéseink lehetnek. Éppen ez a hiány értékeli fel az idevonatkozó legapróbb jelenségeket is, melyeknek olykor nyomára bukkanunk. Azt tudjuk, hogy az európai híres művészbabák megjelenésének éveiben Budapesten az iparművészeti tanfolyamokon minden leánytanuló számára a babakészítés és stílusos öltöztetés is előírt tárgyként szerepelt. Magyarországon az első népviseletbe öltöztetett, eladásra készített játékbabák Werther Hugo Első Magyar Fa és Machée Játékszergyárából kerülhettek ki. A gyár Bártfán működött az 1896 és 1906 közötti években, később Békéscsabára költözött. Kertész Tódor játék- és díszműárukat kínáló korabeli árjegyzékeiben kitűnően azonosíthatóak a különböző darabok. 2 Käthe Kruse, Max Kruse szobrász felesége, 1911 körül kezdett babákat készíteni. A Lenci-céget 1918- ban Torinóban alapította Elena Scavini. Az ő becenevéről nevezték el a később világhírűvé vált gyárat. 3 A biszkvit a mázatlan, két fázisban, két különböző hőfokon égetett porcelánt jelenti. A babagyárak ezzel a módszerrel állították elő a test színéhez nagyon hasonló, hamvas felületű porcelánokat. 130
