Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
III. Múzeumi gyűjtemények - Kalmár Ágnes: Zorkóczy Klára babakészítő műhelye
Kalmár Agnes: Zorkóczy Klára babakészítő műhelye Zorkóczy Klára életéről nem sokat tudunk, mert ő az évtizedek múlásával egyre zárkózottabbá vált. Gyakran tapasztalható ez a többféle társadalmi rendszert is átélő emberek esetében. Ezek a tárgyak maradtak tőle, és a távoli rokonok figyelme, akik - tanult és felelősségteljes emberek lévén - minden elhangzott adatot gondosan följegyeztek. Mindebből egy művelt, független személyiség képe rajzolódik elénk, olyan ismerős sajátosságokkal, melyekkel már találkozhattunk a 20. század hajnalán formálódó magyar iparművészetben. A távoli kor kultúrtörténetéből elsőként a Gödöllői Művésztelep és elsősorban Undi Mariska életműve tűnhet fel előttünk. Sok lényeges elképzelés ölt testet e tárgyak együttesében, ha időben sorba rendezzük őket, és a korabeli dokumentumok mellé helyezzük. Ugyanekkor szépen körvonalazódnak az alkotó sajátos vonásai is. Történetünk eddig ismeretlen főszereplőjéről csupán rokonainak elbeszéléséből tudunk. Ezek szerint Klára 1897-ben született Salgótarjánban. Elemi iskoláit az Ózd- Bányatelepi Népiskolában végezte, mivel édesapja a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű vezető munkatársa, kiemelkedő szaktekintélye volt. Középiskolai osztályait már Budapesten, az Országos Nőképző Egyesület által alapított Veres Pálné Középiskolában végezte, egy olyan iskolában, mely alakulásakor a nők alapos és magas szintű tanítását, az önfenntartás képességének kialakítását tűzte ki célul maga elé. Itt érettségizett 1916. június 16-án. Ezt követően a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot. Az I. Világháború alatt testvérével együtt vöröskeresztes tanfolyamon képezte magát, 1919 után együtt kisérték a hadiárvák Hollandiába kiutazó csoportjait. Az 1920-as évek elején Németországban háziasszonyképző tanfolyamot végzett. Nemsokára házasságot kötött Dr. Fekete Géza ügyvéddel, akitől 1934-ben elvált. Gyermekük nem született. Ismét tanulásba fogott, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola növendéke volt és nyelvet tanult az olasz iskolában.1 Sokat utazott külföldre, jól beszélt németül és angolul is. 1945 után népművészeti babák készítésével foglalkozott. Korábban is szenvedélyesen kézimunkázott, ezt több fénykép is tanúsítja. 1947—1952-ig a Kisiparosok Országos Szövetségének tagjaként dolgozott. Az Artex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül exportálta babáit. 1952- től a Textiljáték Készítő Háziipari Szövetkezet tagja lett, otthoni dolgozóként babatervezéssel és a készítés szervezésével foglalkozott. 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon bemutatott babáit első díjjal tüntették ki, amiért népi iparművész elismerést kapott. 1962 után nyugdíjba vonult. 1957-ig özvegy édesanyjával élt, később egyedül. 1959-től Hanna testvérével és annak nyugdíjas orvos férjével, dr. Pszotka Jánossal lakott együtt a Budapest I. kerületi Orom utca 24. szám alatti, 1953-ban államosított kertes házuk leválasztott lakrészében. 90 éves korára látása és hallása megromlott, magát ellátni már nem tudta. Mivel közelebbi hozzátartozója nem volt, távoli rokonai, Fehér Ferenc és felesége hozzáköltözött és gondozta őt. 1994 májusában elesett, ennek következtében rövidesen, 97 éves korában elhunyt. Zorkóczy Klára a középosztály elismert családjának tagjaként született, aki művészetet és nyelveket tanult, feltehetőleg diáktársaival együtt néprajzi gyűjtőútra indult, sokat utazott, mindezek mellett lehetőségei szerint részt vállalt a háború borzalmaiból is. Készült a családi életre, de amikor egyedül maradt, képes volt az újra1 Ezeket a korabeli ingyenes nyelvtanfolyamokat a Magyarországon élő olasz gyermekek mellett a magyar felnőttek látogatták. 128
